Eltelt ez a hétvége is. Olyan semmilyen volt. Amilyen a kedvem is. Viszont tegnap este az egyik adón láttam egy filmet, ami elgondolkoztatott. Végeredményt nem tudok mondani, konklúziót nem tudtam levonni, legfeljebb egy más szemszögből is megvizsgáltam az életem jelenlegi történéseit. A film címe az volt: Vissza a feladónak. Olyan emberekről szólt, akik valakit vagy valakiket elvesztettek korábban ilyen, olyan formában, s ezen nem tudtak túllépni. Az is felmerült kérdésként, hogy érdemes-e a múltat hánytorgatni, vagy anélkül nem tud tovább lépni az ember, hogy a régi dolgokat ne tisztázza. Ugye, mennyire találó a történet számomra? Persze happy end lesz a filmben. 🙂

Meg kell jegyeznem, hogy a főszereplő pacák igen csak vonzó volt. Újra megállapítottam magamban, hogy megveszek a fekete hajú sötétszemű hapsikért. De nem felejtehetem el a Brad Pitteket sem. A két véglet. Lehet, hogy azért, mert én a közép utat képviselem?