A tavalyi év nem lett a kedvencem. Különösen nagyon rossz dolog nem történt, legfeljebb megtanultam – végre -, hogy nyáron nem szabad szabadságra mennem, ha hazai tájakon szeretném tölteni a pihenőnapjaimat. A kánikula annyira elviselhetetlen számomra, hogy csak légkondis helyen tudok létezni.

Kissé költséges lett a szeptember eleji koccanásom miatt, de ezt is kiheverem.

Lelkileg nem voltam toppon egész évben, valamiért nem találom a helyemet (a bőrömben). Erre még januárban megoldást kell találnom.

Milyen jó dolgok történtek? Hát, például az, hogy mindenki egészséges a családomban (legalábbis úgy tudom). Elkezdtem júliusban teremben is edzeni. Lett október 9-én egy macskám, aki ugyan félős, de irtó aranyos, és örülök, hogy őt hoztam el a menhelyről.

A jó dolgok közé tartozik az is, hogy a kisebbik gyermekem tegnaptól Finnországban van, mert ezt a félévet ott fogja tölteni a tamperei egyetemen.

2024-ben is sikerült több könyvet elolvasnom mindenféle témában (amellett, hogy rengeteg sorozatot és filmet néztem a streaming csatornákon), de számot nem tudnék írni, mivel soha nem tartottam számon, mennyi az annyi.

Elkezdtem finnül tanulni, amint megtudtam, hogy a gyermekem utazik Finnországba. Természetesen én is szeretném egy hét erejéig meglátogatni ott.

Sikerről nem tudok beszámolni, mert nem rémlik, hogy lett volna.

A futás nagyjából egyenlő fontos már nekem, mint a súlyzós edzés. Ugyan igyekszem tartani magam az általam előírt heti 3-4 futóedzéshez, de van, hogy egy héten csak egyszer megyek kocogni. Hát igen. Futásról már nem beszélhetek. Erősen lassabb lettem, és ezt elsősorban köszönhetem annak, hogy kétszámmal nagyobb ruhák kellenek rám, valamint annak, hogy keveset futok. Ha valamit megfogadok erre az évre, az az, hogy szigorúbb leszek magammal, és elmegyek akkor is futni, ha éppen nem találom a kedvemet hozzá sehol sem.

Ha már éveleji fogadalom! Felmerül a kérdés, mit várok 2025-től. Leginkább azt, hogy jobb lesz, mint 2024. Szeretnék valami célt találni magamnak, és ezzel értelmet nyerni a létezésemnek. Perpillanat azt érzem, hogy csak azért vagyok, hogy a gyerekeimet és most már a macskámat eltartsam. Innen szép nyerni, asszem.