Kedves kis cicámat itthagytam közel 4 db napra egyedül. Az étel- és italadagolóban hagytam neki enni és inni, majd elköszöntem tőle dec. 24-én reggel.

Dec. 27-én kora délután érkeztünk haza a kisebbikkel. A macska éppen aludt fenn, a szekrény tetején. Nagy kerek, álmos szemekkel nézett rám, mikor felköszöntem neki. Vártam a további reakcióját: haragszik-e, sértődött-e vagy szomorú-e. Tettem-vettem a lakásban, és úgy készültem, hogy le kell feküdjek az ágyra, hogy odajöhessen hozzám. Addig az ágy alatt, mögött bújkált.

Lefeküdtem, odajött egy-két keringés után, majd biztosítottuk egymást arról, hogy még mindig szeretjük egymást.

Majdnem minden maradt a régiben. Csak nem mer lefeküdni aludni reggel. Már 10 órakor javában aludni szokott, de most jön-megy és szemmel tart. (Éppen az ágy alól leselkedett ki.) Olykor megközelíti a nappali fekhelyét, aztán megfordul és arrébb megy, hol ide, hol oda ül, olykor nagyokat ásít, mosakodik, de le nem hunyná a szemét.*

Szerdáig még itthon leszek, de utána már be kell mennem az irodába (dolgozni?). Csütörtöktől minden visszakerül a régi kerékvágásba, ami a napirendemet illeti. Ergo csak este félhat-hattól reggel félhatig leszek itthon hétköznapokon.

Mindenesetre most nagyon tiszta és szép lesz a bundája, amennyit ő mosakszik alvás helyett.

*még aznap rájöttem, hogy valószínűleg azért nem ugrott fel a szekrény tetejére a szokásos délelőtti alvásához, mert fázhatott. Bukóra nyitva maradt az ablak abban a szobában, és mivel lekapcsoltam a radiátort, hogy feleslegesen ne fűtsön, ezért eléggé hűvös lett ott. Takarózni meg ugye nem szokott a cicám.