Tegnap este színházban voltam. Megnéztem a Padlás c. musicalt. Egy tökéletes zenés mese.

Együtt tudtam menni a sztorival, át tudtam élni a színpadon történteket, ami igen egyszerű. Az énekes részeknél vesztem el, mert nem mindegyik színész énekét értettem. Talán azzal volt a baj, hogy nagyon szélen ültem, közel a színpadhoz. Ha nem tudtam volna, hogy egy magyar darab, akkor azt gondoltam volna, hogy Neil Gaiman egyik regényét adaptálták színpadra.

Örülök, hogy elmentem, megnéztem.

Három és fél hét múlva pedig megint megnézek egy Pintér Béla előadást.

Nagyjából ennyi a művelődésem manapság. Sok sorozatot, néhány filmet néztem meg az utóbbi időben. Bár mindig elhatározom, hogy olvasok, és van is talonban jó pár könyv, de kifogást is találok bőven, miért inkább a mozgóképeket nézzem a laptopom képernyőjén.