Macskamancival remekül vagyunk. Mindig akad valami újdonság tőle.
És persze vannak megszokott dolgaink. Példának okáért, szereti, ha délután és esténként odabújhat mellém aludni. Azaz nekem le kell feküdnöm az ágyra, hogy ő bevackolódhasson mellém nagy dorombolás közepette. Mondjuk, ez a téli estékre tökéletes is. Amúgy pedig ez a “szokásunk” az ellustulásomat erősíti.
Tegnap vettem neki egy kaparókartont, amihez egy kis zacskó macskamenta is járt. Először csak a korábban vásárolt spray-vel fújtam be a kartont, hátha az elég a cicának. Keresztülnézett rajta. Aztán rászórtam egy adag növényt. A macska odaballagott, elkezdett szaglászni a karton mellett, néha megnyalta a padlót, hozzádörgölte a fejét a kaparó szélének, aztán továbbállt. Kiment a bejárati ajtó mellé letett dobozhoz (ki akarom dobni), és megrágcsálta a fedelét. Mindez még délután volt. Mivel rá sem nézett egész este (aludt), így éjjelre csak a kaparófáját pakoltam ki szokás szerint a szobámból. Hiba volt. A macska úgy gondolta, hogy bebizonyítja, igenis, tudja, hogyan kell használni, így neki esett a kaparásnak hajnal negyed háromkor. Igen rosszul esett erre ébredni, és szegény macska nem értette, miért pattanok fel az ágyból, és rakom ki a kartont. Ha nem ugrik le róla időben, vele együtt tettem volna ki. Reggel (hajnalban) nem is jött oda hozzám rögtön törleszkedni…
Egy vicces kis momentum még tegnap estéről: tudom jól, hogy mennyire tart még tőlem, és eddig nem öleltem még meg. Az, hogy felemeljem, ölembe vegyem, meg sem fordulhatott a fejemben. Este meg akartam ágyazni, és őkelme nem igazán akarta felfogni, mikor már csak ő maradt az ágytakarón, hogy ideje felemelkedni, és leszállni az ágyról. Így letérdepeltem az ágy mellé, lehajoltam, hogy minél kisebb legyek (ne tartson tőlem), és ekként közelítettem a macskához. Figyelt, de engedte, hogy körbe karoljam. Hirtelen az az ötletem támadt, hogy óvatosan emeljem le az ágyról. Szegény csak akkor kapott észbe, mi történt vele, mikor a padlót értek a mancsai. Vicces módon ugrott egy kicsit, mintha forró lett volna a talaj alatta (késleltetett ijedség).
Muszáj nevetnem rajta. Ha fekszek vagy ülök, akkor jóban vagyunk, odabújik hozzám, megsimogathatom. Ha állok vagy járkálok a lakásban, akkor tartja tőlem a min. félméteres távolságot. Persze, még csak egy hónapja lakunk együtt, és ez még változhat. De őszintén szólva én abba is belemegyek, ha marad ilyen távolságtartó. Igaz, ez kevésbé kényelmes egy hosszabb együttélés esetén.