Cicukával szerelmetesen vagyunk. Négy hete van nálam. Négy hete etetem, itatom, tisztítom és cserélem az almot, és szeretgetem, amikor kéri.

Nappal alszik, és úgy tűnik, már az éjszaka is többnyire azt csinálja. Ha otthon vagyok este, nyávogással kéri, hogy feküdjek le a kanapéra. Ő felugrik a fejem mellett, majd a fejét a fejemnek tolja, és így törleszkedik hozzám. Olykor levetődik (!) az oldalára, hogy simogassam. Hátára fordul, és engedi, hogy a hasát is óvatosan megsimítsam. Egy 10-20 perces törleszkedés, oldalra vetődés, forgolódás után végül befészkeli magát, és beszundít.

Reggelente szintén igényli a szeretgetést, de mivel én akkor általában az ágyamban ülve kávézok, így ágaskodik, nyújtogatja a fejét felém, nekem pedig le kell hajtanom hozzá a fejemet, hogy hozzá dörgölhesse a sajátját.

Játszani ritkán szoktunk, mert még fél a kezeimtől (annak ellenére, hogy megsimogathatom). De szereti levadászni az ágyamon a lepedő ráncait, míg én éppen a fürdőszobában tisztálkodok. Néha hirtelen random sarkon fordul, és átvágtat a lakás másik végébe. Olykor hallok randalírozásra utaló hangokat, de mivel később mindent rendben találok, fogalmam sincs, mi az ördögöt művelt.

Már megérti, hogy ha kimegyek a bejárati ajtón, akkor azt jelenti, hogy elmentem, nem leszek egy darabig jelen a lakásban.

Reggel a nappali alvását a gyerek szobájában levő szekrény tetején kezdi meg. Dél körül lemászik, és máshol folytatja. Egy biztos, hogy este már a bejárati ajtó mellett valamelyik bútoron fekve szundikál. Tegnap például az ebédlőasztalon kuporgott az ajtó felé fordulva, mikor hazaértem. Azaz vár(t).

Még mindig fél. Tőlem is. Így nagy ívben kerülget. Nekem figyelnem kell, merre jár, mert a csendes járásával hip-hop máshol terem, én pedig nem akarom megijeszteni. Talán mindig is így lesz, talán nem. Azt sem hittem, hogy a második hétre már kötődni fog hozzám.