Nem tudom, nevezhetem-e ezt már pech-sorozatnak vagy még ott nem tartok.

Kezdjük ott, azaz folytassam a szeptemberi mizériát azzal, hogy még múlt szombaton megrendeltem a macska-holmikat, amelyek nem érkeztek meg múlt péntekig, pedig már keddtől a Sameday futárszolgálat központi raktárában voltak két doboz formájában. Ezért lemondtam a szombati macskaátvételt.

Szombat reggel békésen üldögélek az ágyamban, iszom a kávémat, mikor érkezik két sms is, hogy aznap kiviszik a dobozaimat – a munkahelyemre. Gyorsan hívtam a megadott számot, hogy állj, állj, én ott ma nem vagyok, de a futár tudott gondolkodni, és nem pakolta fel a csomagjaimat sejtve, hogy az egy munkahelyi cím, ergo senki nem lesz ott.

Ma, hétfőn meg is érkezett a cica-holmi. Szerdán megyek örökbefogadni.

Hogy miért is írtam azt, hogy folytatódik a mizéria?!

Hát, azért, mert a cica-ügy mellett szombaton délután hazafelé indulva a kunigundai tüntetésről, biztosra menve bementem én is egy toi-toiba. Hát, lehet, jobban tettem volna, ha hazaviszem. Ugyanis húzva fel a farmernadrágomat egyszer csak azt hallottam, hogy klotty! Magam mögé néztem, mi lehetett az. Csak pár másodperc letelte után esett le, hogy az a hang azt jelentette, hogy a mobilom landolt a lében a farzsebemből. Én még így nem jártam, de nem is szerettem volna kipróbálni az élményt. Gondolom, a mobilom sem örült, hogy ilyen véget kellett érnie. Az unokatesómmal pár percig tipródtunk a toi-toi előtt, hogy aztán most mi legyen, aztán otthagytuk.

Őszintén szólva lelkitrauma nélkül fogadtam el, hogy búcsúzás nélkül váltam el a készüléktől, aki közel 5 évig volt jóban-rosszban társam, és még szerettem volna 1-2 évet együtt vele. Igyekeztem tudatosítani magamban, hogy ezzel nem lett vége az életemnek, azaz a sz@rságok közül, amelyek történhetnek velem, ez egy könnyed valami.

Mondjuk, a villamos megállót meglátva kisebb pánik jött rám, hogy b@sssza meg, a BudapestGo-ban van a bérletem, az pedig a lötyiben landolt mobilomon leledzik. Így még gyorsan vettem vonaljegyeket, hogy hazajussak. A peches időszakomat tekintve a búbánatnak sem hiányzott, hogy még az ellenőrök is megbüntessenek.

Az első utam az Árkádos yettelbe vezetett, ahol 20-30 perc várakozás után vettem egy új mobilt (egy drágább, új tarifával). Ugyanaz a márka, csak nem 20, hanem 200.

Tudok örülni az új kütyüknek, különösen, ha én döntök arról, hogy legyen egy új a régi helyett. Most is meg-megcsodálom. Ugyan némi gondot okoz, okozott a régi appok telepítése, elsősorban a felhasználónevek és jelszavak miatt. Az ebankos appal be is fürödtem. Mivel mostanában a QR-kódos azonosítást használtam már egy ideje, hogy belépjek a netbankba (böngésző), így megfogott, hogy tudnom kellett volna a felhasználónevemet és a jelszót. Háromszori próbálkozás után elzavart a bank biztonsági rendszere, hogy csá, így jártál. Úgyhogy mehetek a bankba segítségért.

Amúgy elgondolkodtam azon, hogy talán egy időre jó lenne a lakásba bezárkózni, és meg se mozdulni, így talán elkerül az összes sz@rság.