Megtapasztalva az elmúlt két és fél hetet azt kell írnom, hogy ez a szeptember nem az én hónapom. Közvetlenül vagy közvetve szinte mindennapra jut valami feldolgozandó.

A hét eddigi csúcspontja az volt, mikor a karosszérialakatos telefonon közölte, mennyibe fog fájni az autóm javítása. Mikor kimondta az összeget, azt hittem, rosszul hallok. Kevesebbre számítottam, pedig az sem volt kevés, amit én tippeltem. Jóváhagytam a javítási munkálatot, és letéve a telefont, azt volt a gondoltom, hogy ha tudom, mennyibe fog kerülni nekem a koccanás, akkor még külön rátaposok a gázra, hogy hagy szóljon (ha már lúd, legyen kövér).

Abból a félmillió forintból, amit most az autómra fogok költeni (és még az éves átnézés, olaj- és szűrőcsere, műszaki vizsgáztatás hátra van), mi mindent vehettem volna?! (Én, aki egyébként nem élek nagylábon!)

Mindegy. Lényeg, hogy most ezt ki tudom fizetni (mert mindig gondolok a holnapra, a váratlan kiadásokra, és gyűjtök), aztán még az egyéb költségeket, és majd megyek tovább. Kezdtem (folytatom) az újabb pénzgyűjtést.

A szeptember pedig mondjon le! Befejezhetné már a sz@rságait.