Soha nem élmény balesetet látni. Mármint az összetört járműveket, a helyszínelő rendőröket, a mentősöket, a tűzoltókat.

A bajbajutott, sérült embereket különösen nem.

Tegnap munkaügyben az egyik alföldi céghez autóztunk két kollégámmal. Még az utunk elején szólt a rádió, s benne a hírek az utinformmal, hol vannak lezárások, elterelések balesetek miatt. Nagyon nem figyeltem erre, mert nem én voltam a sofőr. De mint később kiderült, a kollégák hallottak egy balesetről, ami az útvonalunkon történt.

Egy félóra-óra múlva egy kereszteződéshez értünk, ahol letereltek balra egy párhuzamos útra, mert egyenesen egy kamion ütközött össze egy kisteherautóval. A helyszínt ponyvával takarták el, de nem eléggé. Láttam egy idősebb embert kiterítve az aszfalton teljesen meztelenül. Semmi horror, semmi vér. Nekem az bőven elég sokk volt, hogy a férfi ruhátlanul feküdt ott magára hagyva. Legalább egy fóliával leteríthették volna, hogy a kívülállók (lásd én!) ne láthassák. Talán ez a szokás, nem tudom. Ez nekem furcsa és tulajdonképpen felháborít. Tiszteletlenségnek érzem.

Muszáj lesz túllépnem rajta, de ismerve magamat, a feldolgozás folyamata alatt párszor még el fogom mesélni.