Az elmúlt bő egy hétben a fő fókuszom a hőség elviselése, azaz lavírozás a légkondicionált helyiségek között. Mivel a múlt kedden belefutottam egymás után két hűtés nélküli buszba, inkább autóval közlekedek a munkahelyre és onnan haza. A heti három futásból kettő hajnalra esik (22-25 C fok), így csak a vasárnap délelőtti nagy kihívás. Tegnap is csak 50-55 percet bírtam kocogni (elsősorban az árnyékos erdőben), aztán feladtam. Győzött a 30-33 C fokos hőmérséklet.

A szombati szülőkhöz való utazástól borzongtam. Sejtettem, hogy ez csak papíron egyszerű történet (légkondis autó, vastag falú kertes ház, természet közelsége). Még az autóút elviselhető volt, bár odafelé én voltam többször a napos felén, haza már felsős volt az ég, így csak a sima 30 C fok igyekezett melegíteni kívülről a járgányt.

Hiába vannak a szüleim kertesházának 40-50 cm vastag falai, az ablakokon lehúzott redőny, mégiscsak 7-8. napja tombol körülötte a kánikula. Ergo bent is a leghűvösebb szoba is 27 C fokos volt. Tikkadtan dőltünk jobbra és balra, próbáltunk valahogyan hasznosan tölteni az “együtt-időt”, de csak túléltünk. Én mindenképpen. A kertbe csak azért mentem olykor ki, hogy ott is legyek, és visszatérve mindjárt hűvösebb volt a ház.

A gyerekeimet biztattam, hogy nyugodtan töltsenek több időt az apjuknál, én várok rájuk a szüleimnél, de erősen megbántam. Anyámat hallgatni, hát… fárasztó és lehangoló. Szomorú és sajnálom, hogy így van. Igyekszek türelemmel lenni, de a sok negatív dolog végig hallgatása után legszívesebben eret vágnék magamon.

És persze megint “kedves” volt velem. Úgy vagyok a hízásommal, mint Cyrano. Én megállapíthatom, meg beszélhetek róla, de azért kutya rosszul esik, ha más is, különösen a szüleim valamelyike az orrom alá dörgöli. Mint most Anyám tette. Azóta nagy a szája, mióta ő jelentős súlyt vesztett az elmúlt egy-két év során. A gyomra olykor sztrájkol, így napokig nem bír enni, csak pár szelet piritóskenyeret. Ezzel az időszakos “koplalással” fogyott. Amúgy pedig mindig volt rajta 10-15 kg felesleg, mikor mennyi.

Én az előnytelenebb alkatot örököltem (valakitől a családból). Ha rám plusz kiló feljön, akkor vastagabb lesz a combom, nagyobb a fenekem, hájasabb a hasam, nagyobb a mellem. És pufibb az amúgy sem keskeny arcom. Ilyenkor szinte lehetetlenség egy normális fotót készíteni rólam, ahol ne látszanék debellának. Még így is elfogadnám magamat, mert csak olykor zavar, hogy van hasam. Leginkább az bosszant, hogy új ruhákat kell vennem (nagyobb méretben).

Amúgy pedig két hete járok az edzőterembe, és nagyon élvezem. Eddig minden alkalommal teljes testre edzettem testrészenként 1-2 fajta gyakorlattal. E héten elkezdtem követni egy réges-régen talált edzéstervet, ami 8 hetes, és hetente változik. Ezt már sok éve kipróbáltam, és éreztem, hogy hatékony. Ha az étkezésemet is sikerülne megreformálni, akkor talán még hájat is vesztenék, azaz kezdenének látszani az izmaim. Erre keresek megoldást. Mármint az étkezésre.

A hőség pedig mondjon le!