A betegségből sikerült kilábalnom. Így, lassan négy hét után, ideje.

Igaz, még köhögcsélek napközben. A tüsszögést sem tudtam elhagyni. Ez utóbbi random letámad, és vagy sikerül megelőznöm egy orrtörléssel, orrbefogással, vagy hagyom, hogy kijöjjön egy hatalmas hapciként.

Van egy erős gyanúm, hogy a kovidnak valamelyik fajtáját kaptam el, ami az orrnyálkahártyájával is szórakozik. Ezért a sok hapci. Vagy csak allergiás lettem.

Amúgy pedig jól vagyok. Bár néha rettenetesen fáradtnak érzem magamat. Nem fizikailag, hanem szellemileg. Egy munkahét le tud szívni. Messze van már a karácsonyi szabadság. És még hol van a júniusi egy hetem?!

A munkahelyen jött egy új kolléga. Fogok vele dolgozni, ő lesz az egyik salesesem a nyugdíjba menő helyett. Fiatalember, egyelőre szimpatikus, de majd az együtt dolgozás dönti el, hogy ki tudunk-e jönni egymással.

A másik salesesem, egy kolléganő (már korábban tettem róla említést a blogban), hát, továbbra sem tudom meghatározni, hogy autista vagy csak saját magát hallja meg. A munkában precíz, pontos, lelkiismeretes, természetileg jóindulatú, kedves, normálisnak látszik, de ha beszélek hozzá, úgy tűnik, hogy nem érti, hallja meg, amit én mondok. Mondja tovább a saját monológját, azt, amit gondol, ami a fejében van. Nagyon ritka az, hogy tudok vele beszélgetni. És ezt a szót aláhúznám, ha tudnám. Többnyire a vele való (elsősorban munkáról szóló) kommunikáció azt jelenti, hogy meg kell hallgatnom (akár rám tartozik munka terén az ügy, akár nem), és ha mondandóm van, akkor el kell fogadnom azt a tényt, hogy valószínűleg nem ér majd el a szavaim tartalma a tudatáig, azaz nem kapok rá reakciót. Általában a kommunikációnk után úgy érzem magamat, mint egy ablaknak csapódott madár, aki azt hitte, továbbrepülhet, de nem, és lehullva a földre igyekszik talpra kecmeregni, észheztérni, és közben magamban azt mormolom: “én hülye! Tudom, hogy ez lesz, és mégis belemegyek.”

Persze a munkán túl is van életem. Olykor. Például egy hete pénteken reggel munkába menet a Deákon összetalálkoztam az egyik unokatesómmal. Véletlenül. Bár ugye ez nincs. Örültünk egymásnak, és egy 5-10 perces beszélgetésben kiderült, hogy egy másik uncsitesónkkal (férfi) másnap mennek a tüntetésre (ami menet volt). Ó, mondom, én is megyek, ha már van kikkel mennem. Úgyhogy mentünk. Bár a világot szombat délután nem mentettük meg, de én jól éreztem magam a két rokonom társaságában, és legalább tömeget növeltem, mert tulajdonképpen ez volt a célom a kintlétemmel. Engem még nem győzött meg Magyar Péter, és talán nem is fog, de ha egy pici esély van az Orbán hatalomból való eltüntetésére, mellé állok. A cél szentesíti az eszközt?

Ami pedig az edzéseimet illeti, úgy döntöttem, hogy szépen lassan lejövök a futásról. Nem teljesen, hanem fele-fele arányig. Jövő héttől már csak három nap fogok futni, és három nap lesz erősítő edzésem. Egy pihenőnap, mert az kell. Szeretném, ha inkább funkcionálisan működne a testem, nem csak kardiósan. Szeretek futni, de sokszor azt érzem, elég lenne a gyaloglás. És őszintén szólva egyáltalán nem inspirál és motivál, hogy egy nyomorult dombos erdő nincs a közelben. Soha nem vágytam alföldön élni, mert a Bükk lábánál nőttem fel, és mindig megtörte a látóhatárt egy erdős domb látványa, de most legfejlebb a tízemeletes házak… És nagyon unalmas legfeljebb 1-2 méteres szintkülönbségen futni. Persze, van erdő(cske) a közelben, de nulla emelkedőkkel. Nyújt némi vígaszt, de nem nagy kaland ott körözni, vagy bóklászni.

És az éveim száma nő, ami azt is jelenti, hogy az izmaimat, és velük együtt az erőmet, sokkal gyorsabban vesztem el, mint 5-10 éve. Pedig azok segítenek élni. Az elmúlt évben nemcsak kilókat nyertem (vissza), hanem veszítettem az erőmből: már egy normális fekvőtámaszt is nehezemre esik megcsinálni (megy, de max. 5 db egymás után). És ez számomra nem pálya.

Megint más téma: kiköltekezetem, ami azt jelenti, hogy az autómban végre újra működni fog a klíma. Egy vagyonba fog kerülni, de nem érdekel (most van még rá pénzem). Még egy olyan autópályás utazást nem szeretnék átélni, mint tavaly nyáron: kinn 37-38 C fok, odabenn pedig ki tudja, mennyi. S ha már klíma, már csak a szobámban levőt kellene kitisztítanom….