2004-5 táján deszkára fogytam (válás okozta stressz), és bár a következő években két-három kilót visszanyertem, de a 36-os méretet 2-3 évvel ezelőttig sikerült megőriznem. 2007-től rendszeresen sportoltam (hol ezt, hol azt), táncoltam, gyalogoltam, közben pedig a nagy egészséges életmód jegyében salátán éltem (éheztettem a testemet).

Nem éreztem nagyon megterhelőnek, olykor kicsit többet ettem, és mást, de csak addig, hogy a gyomromban ne érezzem a teltséget.

Közben kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok (tulajdonképpen FODMAP-os), elkezdtem paleozni, és egy idő után a ketoval is kacérkodtam. Ezzel egy gátat ledöntöttem magamban: annyit ettem, ami jól esik – bizonyos ételekből. A szénhidrátokat pedig erősen mellőztem.

Mivel több fehérje került a szervezetembe, az izmaim fellélegeztek, hogy kapnak használható anyagot, és egy kicsit vastagodtam. De még mindig belefértem a 36-38-as ruhákba.

Pár éve már éreztem, hogy közeledik a változókor. Hol ilyen tünetek, hol olyanok, de még semmi komoly. Tavaly tavasszal lesérültem, egy kicsit fáradtabb is voltam fizikailag, lelkileg, és kezdtem több “felesleges” kaját enni. Májusban abba hagytam a futást, és helyette görgős edzéseim voltak három hónapig. De a biciklizés már nem tudta ellensúlyozni a kaja kilengéseimet. Szinte egy hónap alatt felpattant rám 3-4 kiló, amitől nem tudok azóta megszabadulni.

Ugyan szépen visszatértem a futáshoz (heti 4 van), de már nem megy úgy, mint régen. Lassabb vagyok (köszönhető, gondolom, a plusz súlynak is), és egy hosszú edzést sem tudok megcsinálni rendesen, mert egy óra után annyira belassulok egy adott pulzus mellett, hogy akár gyalogolhatnék is.

Soha nem voltam gyorsfutó. 6-7 éve még talán voltak szép pillanataim, de versenyen csak akkor álltam dobogóra, ha kevesen voltak a mezőnyben velem egykorúak. Ha szerettem is volna jelentőset elérni a futásban, csak azért akartam, hogy legalább végre azt tudjam mondani: valamiben jó vagyok.

Természetesen nem tudtam. Ezzel valahogy dűlőre jutottam. Abbahagytam a versenyekre járást, s bár voltak céljaim, azt inkább magamhoz mértem.

És most már eljutottam oda, hogy magamhoz sem.

Egyszerre kell feldolgoznom, hogy már nem vagyok olyan alakú, amilyen 18 évig voltam, már nem futok olyan “gyorsan” sem, ahogyan még egy éve tettem, és bizony, egy-két év, és a menopauzán is túl leszek.

Nem szeretném elhagyni a futás, de több erősítő edzést szeretnék mint heti 1 vagy 2. (Mostanában heti egy sikerült, mert a szerdára tett gyorsító futás után másnap reggel annyira “rongynak” éreztem magamat, hogy inkább kihagytam, szombaton, amikor lett volna rá lehetőségem, pedig szintúgy nem éreztem, hogy nekem most erősítenem kellene.)

Mindig is, de a kor előrehaladtával egyre fontosabb az egészségem. Az, hogy mozgékony maradjak, hogy simán felszaladjak akár a negyedikre is, vagy nyújtott lábbal előrehajolva tudjam a cipőmet felvenni, és bekötni a cipőfűzőt. Meg ilyenek. Remek célok, ugye?