Őszintén szólva nem tudom, hogy külföldön milyen az oktatás, de azt a bőrömön tapasztalom nap mint nap a munkám során, hogy bizonyos kor alatt gyalázatos a szövegértésük az embereknek. Mindegy, hogy magyarul vagy angolul írok, az egyszerűen, tisztán és – szerintem – érthetően megfogalmazott kérdésre nem képesek válaszolni.

Lásd a tegnapi esetet! És most bemásolom azt az emailt, amit a magyar kontaknak írtam angolul (azért mertem, mert korábban ő írt nekem ezen a nyelven):

“I would like to inform you that the delivery is already in Hungary. It is under the process of customs clearance.

The forwarder would like to organize the tranportation of the goods to Balassagyarmat.

Could you give me a contact with phone number, please, whom the driver can contact in case?

Thank you!”

Erre azt a választ kaptam, hogy a telephely ekkor és ekkor van nyitva, de az ünnepek alatt nem. Kétszer elolvastam a levelet, de semmi utalást nem tett arra az illető, amire az emailemben rákérdeztem. Úgyhogy futnom kellett még egy kört.

És ez, ahogy fent írtam, mindennapos.

Mikor angol nyelvvizsgára készültem, voltak szövegértési feladatok is. Talán még értelmét is láttam, bár ha nagyjából tudtam a szavakat a szövegből, akkor könnyű feladatnak találtam. Talán ezért is tudok angol nyelvű regényeket olvasni. Viszont valahogy nem értettem, miért kell ilyen feladatot adni magyar nyelven is (pl. órán a diákoknak). Hát, most már világos.

Gyerekkoromban rengeteget olvastam. Mivel nem nézhettem tévét (és nem is volt benne mit nézni), ezért a könyvolvasás jelentette azt, amit ma a “film”, a “sorozat”, a “rajzfilm” nézése. Tanulási idő alatt egy regényt dugdostam a tankkönyv alatt, nem pedig az akkor még nem létező mobiltelefont. A mai énemhez képest akkoriban faltam a könyveket.

Nem lettem irodalmár, se nem kiművelt egyén, de legalább élénk maradt a vizuális fantáziám, azaz tud a “film benn pörögni”. S talán, talán a szövegértésem is rendben van.