Úgy tűnik, a hó vége meghozta a nyugalmat a munkahelyen. Nem bánom, mert már ideje volt egy kis lazaságnak, bár szeretem, ha van mindig feladat, amit csinálhatok.
Így legalább kattoghat az agyam minden máson. Igaz, olykor megy még a belső monológ arról, hogy miért nem tud a főnököm felvenni egy másik ügyintézőt. Ennyire nem panghat az álláskeresői piac!
Szóval, igyekszem a fennmaradó energiáimat abba csatornázni, hogy többet olvassak*, keressek színházi előadásokat**, amire tudok jegyet venni, horgoljak***, stb.
A hétnek – eddig – két nagy híre van: egyik, hogy a kisebbik gyermekemet felvették MSc-re; a másik pedig az, hogy kapok 20 % béremelést ez évre. Azt hiszem, ezekkel elég jól záródig a január.
Mondjuk, durván gyorsan elrepült ez a 31 nap. Ehhez az kellett, hogy 01.05-ől a hétvégéket kivéve irtó sokat dolgozzak (és stresszeljek), és a szombat-vasárnapok pedig egy nihilben teljenek.
Visszatérve a béremelésre. A főnököm ért ahhoz, hogy a jót úgy adja, hogy közben mégis letörje az emberben keletkező örömet. Enyhén célzott arra, hogy tulajdonképpen nekem nem is 20 % járna, de megkapom. És ha nem is mondta ki, de a további mondataival jelezte, hogy ezért el is vár többet tőlem. Mivel a cégnél kevesen vagyunk, és nincs külön titkárnő vagy adminisztrátor, minden szir-szar back office munkát a két ügyintézőre (aki most csak egy (én)) testálnak. Ezzel sincs addig baj, amíg az alapfeladataimat (amiben megszereztem a huszonx év tapasztalatát) lazán el tudom látni. De amikor fulladok bele a melóban, akkor a búbánatnak sem hiányzik még egy névjegykártya rendelés ügyintézése vagy céges bérlet intézése az egyik közeli edzőteremben. Szóval, egy ilyen halvány “zsarolás” után merjek nemet mondani valamire is, pedig éppen gyakorolni szerettem volna a “nem” kimondását. Ezek után marad a “majd megcsinálom, amikor lesz rá időm” formula.
A január edzés tekintetében elég jól sikerült. Tudtam követni a Polar Flow által megtervezetteket. 31 napból 6 nap volt pihenő (ebből 3 nap tényleg nem csináltam semmit a 10 ezer lépésen kívül). 17 nap futás, a többi (8) pedig erősítés. A kajára nagyjából tudtam figyelni pár stresszesebb nap kivételével (pl. egy szelet finom süti betermelése). Persze, egy gram mínuszba sem kerültem, ami a testsúlyomat illeti, sőt a stresszes napoknak köszönhetően szerintem inkább vastagodott a derekam. Evvan. Majd. Egyszer. Valamikor. Lefogyok.
*jelenleg is két könyvet olvasok: egyet a munkába közlekedés alatt (Füst Milán: A feleségem története); és egyet otthon (Kepes András: Két macska voltam).
** már vettem egy jegyet a Lóvátett Lovagok c. előadásra, illetve a Tap Factory műsorára, ami pedig áprilisban lesz.
*** egy éve lesz februárban, hogy vettem az Aldiban egy horgoló-szettet, amiben a horgolótű mellett a kissárkányt alkotó fonalak, tömőanyag és szemek, illetve a leírás is benne volt. Már majdnem belekezdtem egy új kissárkány meghorgolásába az évfordulóra, de a hétvégén láttam, hogy megint lehet kapni többféle figurához szettet, így vettem egyet. Lesz egy kis unikornisom.