Végzettségem szerint személyi edző is vagyok. Igaz, kondi teremben voltak az oktatások, és elsősorban ez volt a központi anyag, de úgy gondolom, hogy egy vendég vagy kliens edzéséhez való hozzáállás azonos minden sportágban.

Ha személyi edző vagy akár futóedző lennék, akkor lenne egy nagy füzetem, gyűrűs mappám, amiben minimum egy oldal az adott kliensről szólna. Csak az alap infók: egészségi állapot, személyiség, életkörülményei, kívánságai, és azokkal az adatokkal bővíteném, ami útközben derülnek ki. Ehhez jönnének az edzéstervek.

Ezen az alap infókat tenném ki magam elé, amikor írnám a következő heti, havi edzéstervet, vagy éppen konzultálnék a kliensemmel. Így nem követnék el edzéstervezési hibákat, illetve azt érezhetné a kliensem: figyelek rá.

Ma reggel végképp elpattant bennem az utolsó húr, ami a jelenlegi edzőmhöz kötött. Eddig sem éreztem azt, hogy nagyon figyelne rám. Meglehet, ebben az is van, hogy nem kell felkészítenie semmilyen versenyre, így hát én egy csekély kihívást jelentő sportolója vagyok. De ma kiderült, hogy egyáltalán nem emlékszik arra, mit mondtam neki. Például azt, hogy nem bírom, ha heti kétszer van magas pulzusos intervallumos futásom. Mert nagyon kifáraszt, és előbb-utóbb lesérülök. Lásd, ami tavasszal is történt az előző edzőmmel, aki jószándékkal (hogy gyorsuljak, illetve szokjam a rohanást) megsorozott heti két gyorsító edzéssel. Amellett, hogy állandóan fáradt voltam, még le is sérültem. Nem mellesleg utálom ezeket az edzéseket.

Úgyhogy ennyi volt. Írok egy szép lemondó emailt, hogy januártól külön válnak az útjain. Volt 5 és fél évig egy (két) futóedzőm.