Az elmúlt két hét elrepült két pillantás alatt. Sok teendő, illetve ha nem is volt éppen semmi, akkor sem jutott eszembe, hogy blogoljak.

Itt, a munkahelyen gyűröm a melót, és mivel csak én vagyok ebben a pozícióban, érzem, hogy a főnöknőm lassan hímestojásként bánik velem. Például megkaptam a két ünnep között a három nap szabadságot egy majdnem home office-szal (rá kell majd néznem a levelekre).

Az autómat végre sikerült a szervizbe elvinnem, és így az éves átnézés, plusz olajcsere és ez meg az mellett, jövő hétfőn a kuplungja is ki lesz cserélve. Ahogy megemlítem ezt bárkinek, jelentősen rám néz, hogy ez bizony nem lesz két forint. Tudom én ezt már 3 éve. Akkor kérdeztem rá először, hogy mennyibe is fájna nekem a csere. Szóval, szorgos méhecske vagy hörcsögként gyűjtögettem, tartalékoltam erre a pénzt. Lényeg, hogy az autó biztonságos legyen.

Persze, érdekességek vannak, történnek, de csak akkor kerülne minden ide leírásra, ha naponta, hetente többször írnék blogbejegyzést. Így utólag nem minden jut eszembe, mi minden is történt.

Talán az, hogy tegnap megkaptam az Anyunak szánt, készített fotókönyvet. A török utunkon készült fotókból válogattam bele. Nem volt egyszerű, mert magamhoz nem hűen igencsak kevés képet készítettem. Tény, hogy nem arra készültem, hogy karácsonyra fotókönyvvel örvendeztessem meg szülőmet. Kicsit félve lapoztam végig az albumot. Tartottam attól, hogy a fotók nem lettek jók, vagy valami hibát vétettem. De megveregetem a vállamat: egészen vállalható lett.

Itt a tél, és tanulva az előző telekből ebben a lakásban, be is szereztem egy párásítógépet. Hát, működtetem, amikor csak tudom, de így is 20-30 százalékos páratartalmat tudok összefújatni a szobámba. Igaz, nonstop jön be a bedöntött erkélyajtón a kinti levegő is. Meg hát nem mertem egy nagy teljesítményű párásítót venni. De ez is jobb, mint a semmi. A radiátorra helyezett nedves törölközővel együtt csak kihúzom a telet. Mindenesetre az alvásomra még nem hatott ki a szárazabb levegő.

Hétvégén advent első vasárnapja lesz. Úgyhogy ideje előszedni és a lakásba kirakni a karácsonyi díszítéseket. Ehhez még be kell fejeznem a nagytakarítást. Ja.

És még van egy rakat horgolni valóm, mivel fejembe vettem, hogy horgolt díszgömböket készítek és ajándékozott a kollégáimnak karácsony alkalmából. Egy már elkészült, még hármat fogok gyártani.

Úgyhogy van teendőm bőven. Nem unatkozok.