Kedves Olvasók! Legújabb híreimet olvashatják a következőkben:

Először is, ami a legfontosabb, hogy az új kolléganőből mára ex-kolléganő lett. Igyekezett ő, mint malac a jégen, megfelelni, és mai elmondása szerint, nagyon akarta ezt a melót. Hát, ugyan én nem ezt érzékeltem az elmúlt hetekben, de tény, hogy nagyon igyekezett. Csak a megjegyzései alapján úgy jött le, hogy nagy kétségei vannak a munkát illetően.

Aztán hétfő délután a munkaidő vége előtt a főnökkel beültek egy beszélgetésre. Csak részleteket hallottam ki (nagyon nem kellett hallgatóznom), és az alapján számomra az derült ki, hogy a próbaidő lejárta után, ami még egy hónap múlva lett volna, csak határozott idejűre módosítaná a főnök a munkaszerződését. Több részletet nem tudtam, de én már ez alapján felmondtam volna azonnal. Mint ma kiderült, az átadott szerződésben egyéb turpisságok is voltak, ami inkább szivatásnak hatott számára, mint korrekt szerződésnek. Illetve emellett december végéig a nyakába kapott volna minden feladatot is. Ergo a főnök, aki felvette (interjúztatta, stb), tudatában volt annak, hogy nulla, azaz semmi gyakorlata sincs ezen a területen, tehát azt is tudhatta volna, hogy dupla energiát és időt jelent a betanítása. Én legalábbis így értelmezem. Ehelyett úgy kezelte, mint engem. De minket nem lehet egy lapon említeni a sok éves tapasztalatom miatt. Úgyhogy, azt kell mondjam, ez úgy el lett b@szva, ahogy csak lehet.

S persze nekem lesz rossz megint. Nem mehetek szabira akkor, amikor akarok: egy ember helyett másik néggyel kell egyeztetnem. Az irodai feladatok teljességben újra rám hárulnak, nincs senki, akivel nyígom-bajom megoszthatnám. Stb, stb, meg ilyenek. De legjobban az osztrák kollégák vannak megszivatva, mert nekik kell tovább csinálniuk, pedig már felcsillant a remény előttük, hogy ez éven végre megszabadulnak a plusz melótól.

Gyanítom, esély arra, hogy egy új ember jöjjön ide, leghamarabb jövő tavasszal lesz, kiindulva az elmúlt hónapokból.

Nodehaladjuktovább, ami a híreket illeti! Sikerült a vodafone-nal egy évet hosszabbítanom, de csak a lustaságom miatt maradtam náluk. Mondjuk, míg egy évvel ezelőtt az akkori ügyintéző pasi körbeugrált, a mostani ürge szinte húzta a száját, hogy hajlandó voltam a tv előfizetést is megtartani, és nem mondtam le. És azzal tetézte az iránta való szimpátiámat, hogy mikor ajánlotta az akciós (vagy ajándék?) kis táblagépet, azt mondta, hogy jó lehet az unokáknak is. Köszi, mondtam.

Ezt a beszólást (mert ennek vettem, én kis érzékeny) egy pár óra múlva eltörölte a szervízes pasi, aki, mikor odamentem hozzá, hogy kérjek időpontot az autóm évi szervizére, kapásból emlékezett rám és az autóm típusára. Egyszer, tavaly ilyen tájt voltam náluk. Bóknak vettem, és ez akkora piros pont volt, hogy ha nagyon nem csesznek el valamit, akkor forever hozzájuk viszem az ótómat.

Másik sikersztorim tegnapról, hogy miután beszereztem egy szempárt, be is tudtam fejezni a horgolt, majdnem karácsonyi manót. (Azért majdnem, mert gyönyörű világoskék a ruhája és a kalapja.) Egész kis hejde manó lett! Nem is bántam, hogy a nagyobbik gyerekem nem vitte magával, miután felajánlottam neki, hogy az övé lehet.

További sikersztori, hogy végre megszabadultam a bejárati ajtó előtt hónapok óta őrzött, feleslegessé vált szobaajtótól az évi lomtalanítás alkalmával. Furcsa is, hogy nincs semmi a lépcsőházi folyosón.

Ami még sikersztorinak beillik, hogy már háromszor futok egy héten. És az egy órás futást is bírom. Az edzőm pedig még nem tudja, hogy januártól megválok tőle. Őszintén szólva mikor nyáron átvett, nagy reményeket fűztem hozzá, és ezek a remények el is haltak. Inkább csalódtam benne. Mivel már így is gondolkoztam azon, hogy lemondok az edző által tervezett edzésekről, a benne való csalódás csak ezt a tervet támogatja. Sebaj! Úgy sem készülök semmi versenyre, nagyobb kihívásra.

Más most nem jut eszembe, meg hát dolgozni is kéne…