Szeretem úgy kezdeni a napomat, hogy már sportoltam valamit. Ma reggel éppen erősítő (vagy funkcionális) edzésem lett volna. Este elalvás előtt ki is gondoltam, miket fogok csinálni.

Az edzést akkor engedtem el (ment el a kedvem), mikor éppen felcsatoltam volna pulzuspántot a jeladóval a mellkasomra, mikor a bal kezemmel valamit éreztem a bal oldalamon a pánt magasságában (ahol általában szokott lenni, mikor fel van téve). Megnéztem. Egy kicsi piros folt. Csak az ujjaimmal éreztem a kemény valamit, ami kiemelkedett a bőrömből. Na ne már! Kulllancs:?! Ugyan jártam hétfő délután az erdőben, de minden növénytől tisztes távolságot tartottam (nem azért, mert félek tőlük, hanem mert az út elég széles, illetve még pisilni sem guggoltam le, pedig nagyon kellett).

A franc sem emlékszik már arra, hogy volt-e anyajegy, szemölcs a baloldalamon egy pár nappal ezelőttig. Ugyan olykor megnézegetem a hátamat a tükörben, amivel általában semmire sem megyek, hiszen az nem egy tüzetes átvizsgálás. De most ott az a piros (vérbő) foltocska, ami vagy egy kullancs nyomán keletkezett vagy egy szemölcs lett szétkaparva.

Próbáltam az iphone nagyítójával megvizsgálni, mi a jó eget szedtem le magamról kitekeredve, de nagyon nem jutottam semmire. Tény, hogy lábai nem voltak (már). Mindenesetre elment az amúgy sem nagy kedvem az edzéstől. Talán este munka után ráveszem magamat valamiféle mozgásra.

Amúgy pedig perpill fedup vagyok a testemmel. Talán tavasszal volt egy ilyen időszakom, amikor a hormonok bennem úgy döntöttek, hogy nekem mellnagyobbításra van szükségem (most éppen közvetlenül menzesz után – nem előtte!). Így már másfél hete alig tudok hason aludni, mert fájnak, és nagyobbnak érződnek. Nem tudom, mit hoz még a perimenopauza, a változókor, de nem hittem volna, hogy a második tinédzser koromat fogom megélni: súlygyarapodás és nagyobb mellek.

Ami pedig a gömbölyödésemet illeti (bár egyes emberek szerint csinos vagyok), egyelőre nem tudok mit kezdeni vele. Amíg a hormonjaim kedvükre randalíroznak, semmi értelme fogyókúrának. De ruhatár cserének igen. Így hát vettem két nagyobb méretű futónadrágot. Ja, nem vagyok teljesen normális. Valószínű, hogy nincs egy olyan nadrágom télre, amibe beleférnék, és munkába mehetnék benne, de én inkább sportruhára költöm a pénzt. Az menti meg a helyzetet, hogy most kapunk némi bónuszt, abból csak kijön két, hétköznapi nadrág. És persze, csak ennyi bajom legyen!