Tudom, nagyon nagy divat mozaikszavakat használni akár beszédben, akár írásban. Még magyarul sem mindig megy annak kitalálása, milyen kifejezést vagy szavakat rövidítettek egy szóvá, de angolul meg vagyok lőve. Pedig jó az angolom. De hát, ugye nem biztos, hogy ugyanarra gondolok, mint amire a költő.

Még évekkel ezelőtt kezdődött a LOL angol szócskával. Mikor először láttam, szemöldök összehúzva néztem, hogy ez meg mit jelent, aztán továbbléptem, gondolva arra, hogy előbb-utóbb úgy is megtudom. Aztán, ha jól emlékszem, a gyerekeimet kérdeztem meg, hogy mit is rövidítenek ezzel. Laughing out loud. Majd a munkahelyen kezdtem kapni átküldött emaileket, amiket csak FYI megjegyzéssel láttak el. No, ezt is muszáj volt megkérdeznem, mert bár gyors észjárásúnak tartom magamat, vannak területei az életnek, amire csak pislogok.

A légügyi hatóságnál megkaptam a kegyelemdöfést. A repüléshez és a jogi nyelvhez kapcsolódó szakzsargont még magyarul sem tudom, sőt angolul is csak kezdtem volna pedzegetni, mikor jöttek a mozaikszavak. Ott adtam fel, s már nem is erőlködök, hogy megfejtsem az elém kerülőket, ha nem muszáj.

Van, amikor szükséges. Mint ma reggel is, amikor a kínai fuvarozótól kapok egy emailt, s benne megint egy rejtélyes szóval: PIC. Visszakérdeztem. Muszáj volt, mert haladnia kell a dolgoknak. És őszintén bevallom, a tengerentúli hajóztatáshoz semmit nem értek, mert soha nem foglalkoztam vele a gyakorlatban, és az elméletet is még a ’90-es években tanultam, az meg ugye gyakorlat nélkül kakit sem ér.

Person in charge. Hát, ezt jelenti.

Tudom, menő rövidítéseket, mozaikszavakat használni, de inkább maradok boomer (bár később születtem, mint 1965), és használom normálisan a szavakat akár írásban, akár szóban. Még akkor is, ha pl. utálok a mobilon pötyögni (nem is tudok úgy, ahogy manapság az emberek jó része teszi – viszont tudok könnyedén 10 ujjal gépelni a klaviatúrán).

Egyetlen angol mozaikszó tetszik: WTF