Kicseszettül bolond nap volt. Végig melóztam, s kapkodva, de odafigyelve, nehogy elrontsak valamit. Közben mégis sikerült.

Egy rendelést akartam már reggeltől fogva visszaigazolni, azaz elkészíteni a visszaigazolást és hozzá a proforma számlát a SAP-ban, de mindig közbejött vslami fontosabb. Talán hagynom is kellett volna a francba (egy nyugisabb napra, napszakra), mert utána kiderült, hogy még szamárvezető segítségével sem sikerült helyesen kiállítani a proformát. Anno megszoktam a korábbi cégnél, ahol értékesítésen dolgoztam, hogy csak egy gombnyomás, és kész is a számla, de itt nekem kell kiszámolnom, beírnom, hogy aztán a számlán megjelenjen, mennyit is kell fizetnie a vevőnek előre bruttóban. Harmadszorra csak sikerült.

Azt éreztem, hogy nemcsak magamat égetem le a vevőnél, hanem a céget is. Ugyan a jövőben nagy valószíűséggel nem én leszek az ügyintéző nála, de akkoris.

Hogy még szebb legyen a napom, egész délelőtt fázott (de tényleg fázott!) a lábam a szandálban, majd déltől a torkom is elkezdett fájni. A holnapi napot kihúzom valahogyan, aztán hétvégén kikúrálom magamat.

A mai napon hol azt éreztem, ügyesen végzem a munkámat, hol pedig azt, hogy egy felületes b@lf@sz vagyok, így szépen megfogalmazva. Hol fenn, hol lenn, és jól letarolva.