Végre itt a hűvös! Már tegnap értelmezhetőbb volt számomra a világ, de a mai időjárás már nekem kedvez.

A lakásom azért még makacsul őrizte reggel is az elmúlt napokban, hetekben könnyen elnyert meleget. Ugyan éjszaka már magamra húztam a paplanhuzatot, de ezt megtettem a korábbi éjjeleken is. Viszont ébresztő előtt pár perccel, mikor magamtól felébredtem, éppen azon gondolkodtam, hogy basszus, melegem van. Aztán szólt a mobilom, és kikászálódva az ágyamból meg is néztem a szoba hőmérsékletét: 27 C fok. Mi van, nem érkezett meg a hűvös idő?! Megérkezett az, csak még elég kevés időt tartózkodott itt, hogy lehűljön a lakásom is.

Úgyhogy a reggeli homokzsákos edzésemhez* beüzemeltem a ventilátort. Még így is utáltam a ragadósan izzadt testemet.

Jut eszembe! Onnan tudom, hogy még nincs számomra elfogadható hűvös a lakásban, hogy amikor edzéshez készülődve a sportmelltartót húzom át a fejemen, az a kissé izzadt testemen összepöndörödik, és nagy küzdelmek árán tudom csak a helyére húzgálni.

Most, hogy nem kell már a lehúzott redőnytől sötét lakásban léteznem, végre visszatérhetek az otthoni könyvolvasáshoz. Az elmúlt hetekben leginkább csak a buszon olvastam (Neil Gaiman: Anansi fiúk**). Mindenesetre berendeltem egy újabb adag olvasnivalót, ami most ott tornyosul az íróasztalon az ágyam végében, nehogy elfeledkezzem róluk. Már elkezdtem a még gyerekkoromban olvasott, és akkor nagy hatással rám levé Androméda köd c. könyvet Jefremovtól. Hát, újra ízelítőt kapok a szocializmus, kommunizmus irodalmából, illetve fura átélni azt a kort, amikor még a számítógép nagyjából egy csarnokot elfoglalt, és a csillagrendszerek között járó űrhajókon csak számológép van, amivel több órába, napba telik kiszámolni az új útvonalat, ha a régit módosítani szeretnék.

A buszra olvasni egy olasz író könyvét tettem be a táskámba (Paolo Cognetti: Nyolc hegy). Kíváncsi vagyok, mennyire varázsol majd el.

Közben a Vuelta is elkezdődött, úgyhogy délutánonként azt követem. Természetesen a Jumbo-Visma csapatának drukkolok, hiszen ott teker az egyetlen magyar versenyző, Valter Attila.

*Már jó ideje tervezem, hogy összeteszek egy homokzsákos gyakorlatsort (instán ihletődtem meg), és az lesz az edzésem az egyik reggel. Tegnap este is úgy aludtam el, hogy ezt a sort raktam össze gondolatban. Mindegyik gyakorlatból csak 1-2 vagy 3 ismétlést csinálok – mindkét oldalra, ha olyanfajta -, majd pihenés nélkül folyamatában lépek tovább a következőre. Ha nem egy jógamatracon edzettem volna, akkor simán kijött volna a folyamatosság, a láncba fűzött gyakorlatok. De így meg kellett annyira állnom, hogy két gyakorlat között fordulja 90 fokot, vagy a matrac elejére vagy végére lépjek. Magamnak emléknek, ez volt a sor:

1 ismétlés hátra kitörés oldalra vive a homokzsákot (jobb és bal) – 2 ismétlés: “döntött törzsű evezés + clean + guggolás + fejfelé nyomás” – 1 ismétlés oldalt kitörés (jobb-bal) – 1 ismétlés all around (oda-vissza) – 2 ismétlés shoveling (jobb-bal) – 2 ismétlés egylábas felhúzás – homokzsák nélkül 3 ismétlés előre sétálás kartámaszba + karhajlítás – 3 ismétlés hegytartásban karhajlítás / a homokzsák 13-14 kg között van.

**Nehezen kezdtem el haladni az olvasással, de végül megnyert a humorával, a stílusával. Amint elfogadtam a misztikusságát, a földtől elrugaszkodott világát, magával is ragadott a regény.