Erősen egyetértek azzal a mémmel, ami azt mondja: “bárcsak úgy néznék ki most, mint amikor azt mondtam magamra, hogy hű, de dagadt vagyok”. Vagy valami ilyesmi.

Most, hogy nem futok egy jó ideje, és nulla erőm van arra, hogy letiltsam a magamat az édességről, így még esélytelenebb a fogyásom, hiába edzek ugyanannyi napot és órát, mint mikor futottam. Kalóriában mégis ez kevesebbet jelent.

Azért abból már ideje lenne értenem (ha már a tükörképem nem elég), hogy Apám is megkérdezi, hogy felhagytam-e a futással, mert mintha megszélesedtem volna. Nem “mintha”, hanem “valóban”.

5 hét múlva Törökországba megyek Anyuval (kimással?!) egy turistaútra. Nagy valószínűséggel nem kell majd bikiniben flangálnom a tengerparton, de azért mégis jobb lenne pár kilóval könnyebben (kényelmesebben) ezt az utazást megtennem. (Ne kelljen egy új ruhatárat beszereznem.)

A fogadkozás könnyen megy, az erőfeszítés és akarat nélkül megtehető. A többi (a lényeg!) a mindennapok kihívása. Édesség nuku, felesleges szénhidrát kerülendő (még ránéznem se szabad), hátha így karcsúsodom egy kicsinykét. We will see.