Bár a leendő ex-edzőm mára (tulajdonképpen az egész hétre) is adott futóedzést, még sem mentem. Azt akarom, hogy amennyire lehet, meggyógyuljon a lábam. Tudom, hogy ez visszavet a futásban – nem is kevéssel -, de nem érdekel. Túl sok volt a “kötelességből” az utóbbi hónapokban, években.

Így inkább elővettem a TRX-et és a homokzsákot, és azzal csináltam egy remek funkcionális edzést. Természetesen nulla vagy csak 1 %-os légáramlattal a lakásban. Nyár van, vagy mi.

Mikor vettem fel a sportmelltartót, jutott is eszembe, hogy vége egy időre annak, hogy csak úgy könnyen magamra húzom az elasztikus sportruházatokat. Most jön a “bemelegítés nélkül is izzadt testre való rá kényszerszerítése a sportmelltartónak”. Na, emlékeim szerint ez egy kitűnő erősítés felső testre.

Szóval, edzettem. TRX-szel. És nem futottam. Sztrájkolok.

Ez éven szerintem nem is lesz születésnapi futás. Majd jövőre. Addig lesz időm szépen, fokozatosan felkészülni az egy kilométerrel hosszabb távra. Bízom ebben.

De az biztos, hogy ez volt az utolsó születésnapom, amikor ezen a napon dolgozok.