Dolgozok, azaz dolgozgatok. Mindig van feladat, mindig van, mit csináljak. Már a rendelésekkel is foglalkozok.

A múlt hét rövid volt, és gyorsan elrepült.

Ami a lényeg, hogy még továbbra is jól érzem itt magamat, és a munka is remek lesz. Sok minden a feladatom, de éppen ezért nem lesz unalmas. Van elvárás, de mindent is megkapok ahhoz, hogy jól és sikeresen végezzem a munkámat. A kollégák érdeke is, ezért segítenek is, ahol tudnak.

Futás: nos, úgy döntöttem, ez éven nem a születésnapomon, vagy közvetlen környékén fogom lefutni az éveim számát. Még csak-csak megcsinálom a rövidebb edzéseket, de a vasárnapi hosszabb futásaim mostanában kudarcosabbak. Valahol február-március környékén vesztettem el a fonalat, amikor még úgy volt, hogy áprilisban félmaratont fogok futni versenyen, és erre készített fel az edző. Mivel már nem regenerálódok olyan gyorsan, hogy elbírjak heti két intervallumos edzést magas pulzussal, plusz még egy hosszúfutást, ezért akkor tájt jött elő a fáradtság, amiből már úgy tűnt, kijöttem három héttel ezelőtt, viszont újra rendszeresen korán kezdtem kelni hétközben, illetve a vonatos mizéria miatti éjszakázás is betett. Úgy néz ki, újra visszaesetem a krónikus fáradtságba. Mivel most a legfontosabb a munkahelyen való helyt állás, nincs erőm koncentrálni még az 51 km-re való készülésre is.

Egy szóval, elhalasztottam a “nagy eseményt” augusztus végére. Nem tudom, addig mi minden fog történni, de talán beszokok a munkahelyi dolgokba, és lesz türelmem másra is.

Talán fogyok is majd. Bár eddig minden ilyen kijelentésem után inkább felszedtem 1-2 kilót pluszba. Ugyan még nem gurulok, és tudom, más ezzel az alakkal, testtel simán kiegyezne, de én bele szeretnék férni a tavalyi ruháimba, amik már régen nem olyan méretek, amiket akár 5-10 éve hordtam. Fogjam a nyuszira?! Vagy a változókorra?!

Piszkál a dolog. Mert edzek, rendszeresen. Oké, a kaja terén egy kicsit elengedtem magamat az utóbbi egy évben, de már tényleg unom, hogy folyton megvonjak magamtól finomságokat, mert akkor hízok. S őszintén szólva, volt, hogy hetekig megtettem ezt, még sem távozott egy deka sem. Akkor meg minek?!

Úgyhogy küzdök az “el akarom magamat így fogadni” és a “le akarok fogyni” megoldások közötti választással. Aztán ott lyukadok ki: tudtommal egészséges vagyok, és végülis ez a lényeg.