Ébredés előtt az álmomban egy trapéznadrágot próbáltam lerajzolni, amivel elmagyarázhatom, milyen nadrágról is lenne szó. A konkrét történet már nincs meg, de bennem maradt annak az igyekezetnek az érzése, amellyel a magyarázó rajzot akartam megalkotni. Ugyan nem tudom, miért nem ment a rajzolás, hiszen alapvetően meg van a kézügyességem hozzá, és egy trapéznadrág leképezése nem oly nagy dolog. Szerintem.

Úgy ébredtem, hogy ne, már! – még aludnék. 10-15 percbe tellett, mire már tisztult a kép. Örülök, hogy hosszú hétvége lesz, így 3 éjszakám lesz aludni. Szerencsére, előrelátóan, a holnapi színházjegyet is úgy vettem pár hónapja, hogy a délutáni előadásra szóljon, és már bőven hazaérjek lefekvési időre. Ja, a Macskákat nézem meg.