… az előző bejegyzés folytatása!

Ott fejeztem be, hogy remélem, elfogadható időben érek majd haza, és tudok egy rendesebb mennyiséget aludni, stb, stb.

No, egy darabig valóban hasított a vonat Budapest irányába. Egy félórája ültem a vonaton, s úgy gondoltam, itt az idő a WC-re menésnek, ha már eddig őrizgettem a fáradt folyadékot. Még elszórakoztam az “automatikusan” nyíló ajtóval, ami a vagon előterébe vezetett (nem akart nyílni magától), majd csak sikerült elintéznem a folyó ügyeimet. Kilépve az WC-ből érzékeltem, hogy már áll a vonat. Akkor még ezt nem tartottam különösnek. Végül ebből a megállásból egy másfél órás veszteglés lett Götzendorfban. Mint kiderült, a vonal egyik szakaszán az extrém időjárás miatt műszaki probléma akadt. A kalauz időközönként informált minket németül és angolul, hogy még mindig fennáll a probléma, s egyelőre nem megyünk tovább. A MÁV honlapja már azt is közölte, hogy az osztrák oldalon két település között vált járhatatlanná a vasúti sín.

Mi, az utasok, viszonylat nyugodtan üldögéltünk, vártunk, abban a tudatban, hogy ezzel a vonattal fogunk valamikor tovább utazni. Ez 8 óra körül módosult. Leszállítottak minket, hogy majd autóbuszok jönnek értünk, és visznek a határra.

A kis állomáson, ahol csak a fű, bokor és fa nőtt este ilyen tájt – meg néhány taxis utas reményében -, a reménykedő utasok toporogtak csomagjaikkal, és próbáltak egymástól, külső személyektől, MÁV-tól, OBB-től, innen-onnan információhoz jutni, mi is lesz velük, velünk, merre és hogyan tovább, hiszen egy darab busz sem akart megérkezni. Már negyed 11 volt, mikor azzal jött egy talpraesett fiatalember (valahonnan megtudta), hogy nemsokára érkezik egy vonat, ami elvisz minket egy következő állomásra, ahol várnak a buszok. Így is volt. Feltódultunk a vonatra, majd leözönlöttünk a következő állomáson, és iparkodunk ki. Fel a buszokra, majd Parndorfban leszálltunk. Ott megint kaptunk valakitől az infót, hogy a kettes vágányon vár egy vonat (mint később kiderült már egy órája egy másik megállított vonat utasaival), ami elvisz minket a határra. Ugyan Győr volt rá kiírva, de végül Hegyeshalom lett a végcélja. Ide érve jött egy újabb infó, hogy nemsokára indul egy railjet, ami elvisz minket Budapestre. Tódulás kifele, tódulás felfele arra a bizonyos vonatra.

Már majdnem nyugodtak voltunk. De az elmúlt órák tapasztalatai alapján úgy voltunk vele: nyugtával dicsérjük majd a napot. Majd akkor iszunk a medve bőrére, ha már otthon az ágyban fekszünk pizsiben, hálóingben a kismacival a hónunk alatt.

Nem tudom, hogy menetrendszerinti járat volt-e, de a kalauzok tojtak arra, hogy a vonaton nagy részben egy viharvert utastársaság ül, minden féle viszontagsággal a háta mögött, és a tagjainak ugyan van vonatjegye Budapestig, de már senkit sem érdekel, milyen vonaton és hol ül, csak jusson már haza. A vasutasok ügyet csináltak abból, hogy az első osztályon nem ülhet másodosztályra szóló jeggyel rendelkező ember, illetve ha nem railjetes a jegye, bár Bécsből utazik Budapestre, fizessem meg a két féle jegyár közötti különbséget. WTF??? Minimum egy pohár pezsgőt kellett volna felszolgálniuk a sok kellemetlenség elviselésének ellensúlyozására.

Végül megérkeztünk a Keletibe. A kisebbik gyermekemnek így csak oda kellett kijönnie elém autóval (megkértem szépen), s nem Götzendorfba, mert eleinte ez a verzió is felmerült. Még egy házaspárt leszállítottunk a 18. kerületbe, aztán mi is hazatértünk. Végre, miután egy-két dolgot elrendeztem otthon, vízszintesbe kerülhettem, és egy 5-10 perces lábfelpolcolás után jöhetett az alvás.

Szerencsére még este 10 órakor az új főnököm küldött egy sms-t, hogy elfelejtette mondani, elég később bemennem az irodába, pihenjem ki magamat. És akkor még nem is tudta, milyen kálvárián mentem keresztül hazafelé! Ugyan megírtam válasz sms-ben, de mint ma reggel megtudtam, ezt ő nem kapta meg. Az új, céges iPhone beállítási hibája okán lehetett ez vajon?!

Szóval, ma reggel nem siettettem az ébredést, de már félnyolckor kukorékoltam, és főztem le a kávét a napkezdéshez.

Úgyhogy mára kútba dobtam a sportolást, örülök, ha esetleg egy rövid sétára futja.

A munkahelyen is csöndes napom lett, még nem kellett nagyon bonyolult, odakoncetrálós dolgot csinálnom. Lassan pedig indulok is haza – busszal.