Amint holnap aláírom a munkaszerződést, akkor elmondhatom, hogy 4 munkanap leforgása alatt szereztem magamnak munkát.

Nem kellenek ide HR-esek, akik túltekerik a toborzás-kiválasztás folyamatát. Nyilván az alaposságnak megvan az értelme és a helyénvalósága, de ha túl sok lépcső van és forduló egy olyan pozícióra, ami csak egy kulimunka, hát, csak megszivatják vele az embert, és magukat állítják be nagyon fontosnak.

S még mindig tartom azt, hogy köcsögség a nem visszajelzés.

Múlt pénteken legalább a többfordulós kiválaszásos cég (egy hét késéssel) visszajelzett egy nemet. Én meg visszaírtam, hogy köszönöm az emailjüket, és azt is, hogy közben lett egy másik cégnél nekem való munka.

Örülök, és egyelőre rózsaszínben látom az új munkahelyemet, de persze be vagyok tojva, mennyire fog menni a betanulás: lesz-e, aki betanít, és elmondja a dolgokat, ugyanis ebben a pozícióban perpill nincs senki a budapesti irodában. Az egyik külföldi társirodában végzik átmenetileg ezt a melót, ergo oda kell majd utaznom átvenni a feladatokat. Szóval, nem egy tingli-tangli, ide rakom, oda teszem, jól elvagyok időszak következik. Gatyamadzag felkötendő! Úgy tűnik, a proaktivitást nem úszom meg, bár nagyon szerettem volna.