Belinkelek egy fotót a telex.hu-ról, mert másként nem megy egy ideje ide a blogba a fénykép beillesztés (php frissítésre lenne szükség hozzá). Nekem ez a szerdai esemény leirata: FOTÓ

Nem mentem ki a tüntetésre, ami végül a Várban eszkalálódott és fejeződött be. Csak csütörtök reggel olvastam arról, mi történt.

Összeszorúló torokkal és elkeseredve néztem a telex által készített videót, hogyan bántják, fújják le könnygázzal a diákokat, akik csak tinédzserként hősködtek, tiltakoztak, eresztették ki a hangjukat. Legnagyobb bűnük az, hogy kiálltak a tanáraik mellett, a saját és az utánuk felnövő gyerekek jövője mellett, és becsatlakoztak kordont bontani. Nem gyújtogattak, nem randalíroztak, nem dobáltak téglákat, nem támadtak a rendőrökre. Csak kinyilvánították nem tetszésüket a fennálló rend ellen. Orbán megkapja a döbrögi, kisgombóc és egyéb becenév mellett a könnygázzal gyereket lefújató jelzőt is.

Dühös vagyok, mert én nem csinálok semmit: nem merek kimenni tiltakozni, nem merek megszólalni, véleményt nyilvánítani nyilvánosan (akár közösségi oldalakon sem), mert nem tudhatom, kinek vagyok szálka a szemében, és “döf hátba” egy feljelentéssel, besúgással. Már megtapasztaltam két hónapja, milyen az, amikor kirúgatják az embert, mert valamiért nem vagyok szimpatikus a másiknak. Ugyan itt nem a világnézetem, a kormányellenességem volt a főbűn, de az ismerettségi körömben megtörtént ilyenért való menesztés, majd nagyon nehezen kapott munkát az illető. Mert nem fogta be a száját, hanem őszintén és kritikusan megnyilvánult itt is, ott is.

Lehet, hogy még nem jön értünk a fekete autó, de már vernek gumibottal, lefújnak könnygázzal, bevisznek a rendőrőrsre ok nélkül – gyerekeket. Keresztényi jóindulatból. Mert Orbán fél. Nagyon fél. Egyetlen szerencséje van, hogy birkák vagyunk, és tesz is a propaganda útján, hogy azok is maradjunk. Akik meg nem azok, azon emberek kordában tartására törvényt hozat egyik napról a másikra, ilyen-olyan módon megfélemlítetti őket, vagy lefújjatja őket könnygázzal.

Szomorú vagyok. És tehetetlennek érzem magamat. Olykor homokba dugom a fejemet (nem olvasok híreket, nem hallgatom a podcastokat, klubrádiót), hogy visszanyerjek egy kis bizodalmat a világban, az emberekben. Igyekszem nem belegondolni komolyan abba, hogy milyen országban élek. Mert amikor megteszem, akkor csak döbbentem pislogok ki a fejemből: ez hogyan történhet meg?! Abszurdisztán valóban létezik.

És itt hoznék be egy sorozatot, amit a Disney +-on nézek. 6 évados sorozat tűzoltókról: 19-es körzet. A 3. évad folyamán a sorozat történeti vonalában is megjelenik a Covid, majd a 4. évadban előtérbe kerül a színes bőrűek helyzete az Államokban. Nem tudom, mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, de a sorozat komolyan feldolgozza a George Floyd meggyilkolását, azt, hogyan élik meg az egyes szereplők. Mindez rávilágít, hogy a 21. században még mindig olyan erős a rasszizmus, a “más” emberek kirekesztése, lenézése, nem elfogadása, hogy az megdöbbentő.

Nem tudom, hogy a sorozat további részei mivel foglalkoznak majd a tűzoltáson és a balesetet szenvedett emberek megmentésén kívül, de őszintén ajánlom az eddigi részeket, különösen a 4. évad részeit. Persze, vannak hibái, de ezen túllépek. Lényeg számomra, hogy elgondolkodtat, hogy én mennyire lehetek (vagyok) kirekesztő, és szembesít a másokkal szembeni kritikusságommal.