Szeretek itthon lenni. Ugyan néha azt érzem, hogy a semmibe mennek a napjaim, különösen, ha egy nap úgy alakul, hogy csak edzek, illetve egy-két apró teendőt csinálok. Ezeken a napokon van némi lelkiismeret furdalásom…. De pont azért is jó lenne minél hamarabb munkába állnom, hogy ne kényelmesedjek el túlságosan, amire őszintén szólva hajlamos vagyok.

Már eljutottam odáig, hogy kezdek hálás lenni, amiért felmondtak nekem. Ugyanis már inkább örülök, kilöktek abból a helyzetből, amiben nem szerettem lenni, így új lappal indulhatok valahol máshol.

Jövő hét kedden megyek egy személyes interjúra ahhoz a céghez, ahonnan először jeleztek vissza, és már volt egy online elbeszélgetésem is. Bár múlt hétre ígérték a visszajelzést, e hét kedden jött a telefonhívás, hogy szeretnének velem (is) szemtől szemben találkozni. Hát, izgalmas lesz, mivel most szombaton, azaz holnap délután megyek a Mátrába az előrehozott nyaralásomra. Öt éjszaka egy négy csillagos hotelban. Erdő körben, mindehol. Mert megérdemlem. Innen fogok visszaautózni, hogy meggyőzzem az interjúztatókat a megfelelőségemről, aztán igyekszek is vissza.

A többi jelentkezésem terén csend van. Még annál a kettőnél is, ahonnan egy teszt és egy előbeszélgetés erejéig visszajeleztek.

Hogy bírom lelkileg?! Az edzések (futás és erősítés) biztosan sokat számítanak. Legalább ott vannak sikerélményeim. Például a futásban gyorsultam. Annak ellenére, hogy egy dekát sem fogytam (sőt!). Viszont úgy tűnik, jót tettek az edző által jogosan “erőltetett” magas pulzusos intervallumos részek heti két edzésen. Most, hogy már nem megyek a félmaratonos versenyre, így lebeszéltem arról, hogy a kedd mellett szombaton is legyen még ilyen edzés. Észrevettem, hogy annyi erőt kivesz belőlem, hogy a vasárnapi hosszú edzéseimet nem bírom normálisan megcsinálni. Valószínűleg nehezebben regenerálódom már, vagy nem tudom. S mivel csak a szülinapi 51 km-re készülök (amit a kedvemre csinálok), inkább fontos, hogy a távot és az emelkedőket bírjam, minthogy milyen gyors vagyok a terepen.

Az erőnléti edzéseimen pedig előtérbe helyeztem a valódi súlyokkal való edzést. Eddig sem 1-2 kg-os súlyzókkal pepecseltem, de most már nem kímélem magamat (a lábaimat). Mondjuk, nem tudom, mi lesz, ha már kevés lesz a guggoláshoz az 5 kg-os mellény, plusz két kézben tartva egy-egy 18 kg súly (most saccolok, hogy mennyi kis tárcsát tudok rápakolni egy egykezes rúdra). Oké, ez nem holnap lesz. Ennyire még nem vagyok karban erős. Szóval, igyekszem megdolgoztatni magamat. Nem félek az izmoktól, a szélesebb vállaktól, látható bicepsztől. Nekem kimondottan tetszik. És a B oldalra érve még fontosabb az izomépítés, -megtartás, mint fiatalabb korban.

Úgyhogy hajrá nekem!