Telik az idő. Szépen, lassan.

Eddig három helyre adtam be a jelentkezésemet, de csak egy helyről jeleztek vissza azzal, hogy küldtek 7 kérdést első feladatként, amire 3 napon belül válaszolnom kellett, .pdf fáljba lementve. Hála a jó égnek, van ingynenes online office csomagja a Microsoftnak….

Először meglepődtem a feladatnak, de örültem, hogy legalább szóra méltattak. Aztán meg azért is örültem, mert legalább volt, amivel foglalhozhattam.

Bár nem vagyok egy unatkozós fajta, el tudom tölteni az időt (sorozat- és filmnézés a legegyszerűbb program), mégis szeretem, ha hasznos, amire fordítom a napi 24 órámat. E héten például horgolt húsvéti ezt-azt készítettem Anyunak. Lett egy tojáshéjban ülő, sárga csibe (tojás alakú), egy sárgavirágos piros tojás és egy tojás alakú, fehér nyuszi. Ez utóbbit még tegnap este “dobtam össze”, mert úgy éreztem az előző kettő mellé még kell valami (nyuszi).

A jövő héttől jobban belevetem magamat az állástalálásba.

De úgy érzem, először azt kell visszaerősíteni magamban, hogy vannak még olyan munkahelyek, ahol örülnének, hogy ott dolgozok, és szeretnek, elfogadnak engemet, és segítenek beilleszkedni. Én pedig helyt tudok állni, mert tudok, ha akarok. (A volt munkahelyen is akartam, tényleg akartam, és küzdöttem, mint malac a jégen. Erős ellenszéllel szemben. Szóval, csak azt kívánom “neki”, ahogy hozzám állt. … Hiszek a karma kiegyensúlyozó erejében …)

Dolgozom a pull up-omon is. Már egész jól megy a negatív húzódzkodás. Nem lehuppanok fentről, hanem szépen, lassan tudom leengedni magamat. 5-10 másodperc is van, ahogy egyenletes ütemben leérek. Jó lenne, ha születésnapomra egy normál húzódzkodás meglenne. Szeretném.