Az elmúlt két hét nyugodtan telt. Üdítő, hogy nincs konstans szorító érzés a gyomrom táján. S bár még nem vagyunk “örök barik” azzal a bizonyos kolléganővel, de legalább már könnyebben kommunikálok vele, és ő sem úgy beszél – jó részt – hozzám, mintha valami buta szolga lennék. Így a munkámat is nyugodtabban és koncentráltabban tudom végezni. Mint most kiderült: sokkal figyelmetlenebb voltam azon időszak alatt, mikor kicsúcsosodott a bullying. Mert ez az volt, még akkor is, ha nem szándékosan a meggyötrésemre törekedett a kolléganő, hanem a személyiségéből és a figyelmetlenségéből adódott (és persze, az én önbizalomhiányomból).

Ennyit a stresszoldás hatásáról. Kellett vagy három az idáig való eljutásban, de megérte.

Az elmúlt két hétben történt az is, hogy horgoltam egy kis sárkányt. Sikerélményt adott, hiszen csak az alapot tudtam: egy láncot horgolni. A kezdeti görcsösség és bénázás után egy cuki kis sárkány került ki a kezeim közül. Szerencsére a csomaghoz adtak a fonal és horgolótű mellé leírást is, szóval nem magamtól voltak ilyen ügyes.

Aztán még az is történt, hogy sikerült színházjegyet vennem áprilisra és májusra is. Mivel elég sok előadásra lehet SZÉP kártyával fizetni, így bátrabban költöm a pénzt a jegyekre. Még januárban vettem meg a Pál utcai fiúkra a jegyet, amire két hét múlva megyek. Két-három hete pedig a Macskákra, amit májusban fogok megnézni a Madách Színházba. És a hét nagy öröme: egy jegy az Őrült nők ketrecére (húsvét hétvégéjén lesz), amit az Átriumban játszanak folyamatos siker mellett. Hipp-hopp, elfogynak a jegyek, pedig nem olcsóak.

Aztán nyárra berekesztem a színházba menetelt. Majd szeptemberben folyt. köv.

Történt az is, hogy a héten hétfő reggel voltam a munkahelyi edzőteremben. Nem nagy, de mindaz megtalálható benne, amivel egy súlyzós és gépes edzést meg lehet csinálni. A kora reggeli óra ellenére rajtam kívül 4 férfi kolléga is edzett.

Bár pár gyakorlatot csinátam lábra is, azért figyeltem arra, ne nyírjam ki őket, mert tudtam, hogy a keddi futóedzésemkor (tempós szakaszok) szükségem van rájuk. Különben is azért vállalkoztam az edzőtermi edzések beiktatására, hogy olyan gyakorlatokat is tudjak csinálni, amit itthon nem: csigás lehúzás, evezés (igaz, ezt itthon gumikötéllel vagy TRX használatával meg tudom oldani), csigás tricepsz erősítés. Óvatosan vettettem magam bele az addig mellőzött gyakorlatokba, így nem is lett oltári izomlázam másnap. Nem úgy a péntek reggeli TRX-edzés után! Azért ezt az eszközt választottam erősítéshez, mert már fáradtnak éreztem magamat, ugyanis ez a hét a futóedzéstervemben a hetes ciklus legnehezebbje, s már kedden is pocsékul teljesítettem az aznapi futótervet. Szóval, a könnyebb végét akartam megfogni a dolognak, és az edzés alatt annak is tűnt. Délután már olyan voltam, mint egy őszi légy (lehet, hogy az időváltozást is megéreztem), és éjjel, mikor a szokásos látogatásaimat tettem a wc-re (a nem létező prosztatám miatt), már a hátam izmai bejeleztek: há-há! lesz itt izomláz, kérem! Van.

Ez is mutatja, nem kell ehhez edzőterem.

Viszont tényleg megéreztem, hogy ez egy nehéz hét. Már múlt hétvégén gyengélkedtek a lábizmaim, de még tudták teljesíteni az edzéstervben leírtakat. Na, ezen héten még nagy erőfeszítéssel sem tudtam kifutni a magas pulzusos szakaszokat. Ez kedd és ma volt. Eleve ma reggel úgy ébredtem egy aránylag jó alvás után, hogy a szemeim bedagadva, a felső testem rottyon, és egy porcikám se kívánja a gyors futást. Legfeljebb a kocogást. Ezzel is csábítottam magamat ki. Igyekeztem olyan helyen futni, ahol legkevésbé érezhető a szél, és a gyorsabb szakaszok kisebb eséllyel lesznek az erős széllel szemben. Nagyjából ez össze is jött. A gyors futás kevésbé. De hát ez van. Lényeg, hogy utána legalább a zombi-érzés eltűnt. Jót tett a mozgás.