Egész könnyen megszoktam, hogy a kettes helyett hármast kell már írni az évszám végén. Talán csak egyszer-kétszer tévesztettem. Jó kezdet?!

Szilveszter éjjelén 11 órakor elindultam futni, úgy, ahogy terveztem. Mindent megtettem, hogy egy pillanatra se kényelmesedjek bele az éjszakába, éber maradjak, és könnyebb legyen az elindulás. Kinéztem, hogy ezúttal melyik utcákban fogom lerajzolni a futásommal 2023-at. Hátulról kezdtem, a hármassal. Remélem, ez nem rossz ómen. 20 maradt a Sima és a Göröngyös utcák táján, viszont 23-at itt, azon két háztömb és környékén futottam, ahol van a lakásom is. Nem volt egyszerű, de megoldottam.

Futás közben zenét hallgattam, illetve a “rajzoláson” járt az eszem, így egyszer csak azt vettem észre, hogy már visszafele haladok ugyanazon az úton, és lassan iparkodnom kell, hogy az edzésre előírt egy órát nagyon túl se fussam, éjfél tájt már az utolsó vonalat húzzam át a hármason. Egy óra öt perc lett a futás, azaz valóban átfutottam az Újévbe. Mire lenyomtam a “Stop” gombot az órán, már szállingóztak az emberek le a parkokba, hogy csinálják, illetve nézzék az utcai tüzijátékokat. Én meg inkább siettem haza zuhanyozni, és pezsgőt bontani, inni, és standup műsort nézni. Ez az én éjfél utáni rituálém.

A nagyobbik gyermekemmel csak üzenetben köszöntöntöttük egymást, a kisebbik felhívott – örömömre. (Hogy milyen apróságnak tud örülni az anyai szív!)

Szerintem kettőkor már aludtam. Nem sokáig, mert reggel fél kilenckor már a hosszú-hosszú kávémat ittam, és csöndben pislogtam ki a fejemből.

Aznap végre kipipáltam a listámról a Merzse-mocsár meglátogatását. Nekem ez bő 16 km tempós gyaloglást jelentett. Utána ugyan nem, de éjjel már éreztem, hogy ez bizony megterhelő volt a szervezetemnek. Sok pihenésre nem futotta azóta, mert a héten már dolgoztam, és csak tegnap és ma vagyok home office-ban. Mivel a kedd reggeli futó edzésemet lekéstem egy elalvás miatt (rosszul beállított óra), így talán tudatalatt el is intéztem magamnak egy nap pihenőt.

Attól nem kell tartania az edzőmnek, hogy nem lesz meg a hétre tervezett futott óramennyiség, ugyanis a keddi edzést megcsináltam szerdán, és a szerdára beírt 40 percet elosztottam négy felé, és hozzácsaptam a négy futóedzésemhez. Ergo ebből már 10-10 percet bepótoltam. Hétvégén fogom a maradék 20 percet.

A hét eddig lelki világomat tekintve nyugalmasan telt. Azon vagyok, hogy így is maradjon, amíg lehet.

Tegnap szóltak, hogy készen vannak a beltéri ajtók, amiket rendeltem, így csak a beépítésük van hátra (szakemberek), és a falak helyreállítása (én). Ugyan járni fog némi macerával és munkával nekem, de végre lesz ajtaja a nagyobbik gyerek szobájának, és nyugodtan itt alhat, bármikor.

Ha ezzel megvagyok, akkor az autót kellene újra a szervizbe vinni egy kuplung-cserére. Remélem, beleférek majd abba az összegbe, amit erre félretettem. Aztán már csak nyári gumik kellenek. És itt el is fogyott az összes tartalékom a párnacihából.

A héten derült ki számomra, hogy május 31-ig az összes tavaly október közepéig kapott pénzt a SZÉP kártyáimról el kell tüntetnem. Ez egy kicsit sokkolt, nem terveztem így, de ennek okán gyorsan le is foglaltam, madj kifizettem 5 éjszakára szállást egy hotelban a nyár elejére (születésnapom hetében). Ha el kell költenem, akkor legalább ne gyorséttermi kajára.

És még mindig maradt annyi, hogy a még tervezett két hetes szabim alatt egy jóval olcsóbb helyre elmenjek legalább egy hétre.

Ami pedig egyéb terveimet illeti az évre… Nos, egyelőre nincsenek nagyon nagy céljaim. Talán az, hogy az év végére csináljak legalább egy-kettő szabályos széles fogású húzodzkodást. Nagy vágyam ez.