Holnap itt 2022. év utolsó napja. Hm. Ha egy mondattal kellene leírnom, miről is szólt, akkor azt írnám, hogy a munkahelyi kapcsolataimról. Még úgy is, hogy munkahelyet váltottam májusban. Nagy reményekkel.

De kezdem januárral. Az első hetekben még azon görcsöltem, hogy a lakásban a költözéskor bedobozolt holmiainkat valahogy elhelyezzem régi, és egy-két új bútorban. Már doboz undorom volt. És megfogadtam, hogy ebbe a lakásba csak úgy jöhet be új valami, ha egy régi távozik.

Januárt egy fura betegséggel zártam. Az izületeim megdagadtak, és pár hétig úgy maradtak. Nem volt fájdalom, csak puffadtság. Egy kis náthával kezdődött, ami elmúlt, és maradtak a dagadt izületek. Meg aztán elkedtem érezni konstansan egy illatot bárhol, bármikor, és még mindig. Talán csak kinn a friss levegőn nem érzem. Nem kellemetlen, de zavaró, hogy mindig érzem.

Miután a költözési projektet sikerült nagyjából lezárnom, elkezdtem új munkahely után nézni. Pár helyre beadtam az önéletrajzomat. Volt egy online interjúm, majd egy cégnél feltöltött, magamról készült videókkal kellett bemutatkoznom. Ezek nem jöttek össze. Aztán behívtak jelenlétis interjúra ahhoz a céghez, ami egy második körös beszélgetés után alkalmazott is. Kevesebb pénzért, mint a hatóságnál, de letojtam. Végre olyan munkát csinálhatok, amit legalább szeretek is.

Azonban hiába mentem stresszoldásra a volt főnökeim miatt, itt, az új munkahelyen szintén gondom akadt az egyik kolléganővel, aki ugyan nem a főnököm, de neki/vele (is) dolgozok. Ősszel egy újabb oldásra mentem egy kineziológushoz, de úgy érzem, még maradt az ügyön stresszem. Az elmúlt hónapokban belém ivódott félelemtől nehezen szabadulok.

Szóval, a nyarat betanulással kezdtem, de helyettesítésekkel folytattam. Majd augusztus második felében végre elmehettem a kiérdemelt két hét szabadságomra. A Bakonybélen töltött egy hét az évem fénypontja, ha mondhatom.

A szeptembert úgy kezdtem, hogy a saját munkámról még csak halvány sejtelmem volt, de már elvárták, hogy csináljam úgy, mintha már ezer éve az lenne a dolgom. Jeleztem, hogy ez nem megy, mivel bőven vannak még hiányosságaim. Úgyhogy folyamatában kellett megtanulnom ősszel, mi is a feladatom, hogyan is kell azt csinálnom. Talán mostanra már nagyjából meg is van, bár még akadnak zökkenők, és segítségre szorulok.

Ősszel még elmentem egy terepfutó táborba, ami a Mátrában volt megtartva. Az első futás alkalmával kiviláglott számomra, hogy az elmúlt hónapok síkon végzett futóedzései – a maraton miatt – nem igazán készítettek fel az emelkedős-lejtős futásokra. Úgyhogy kudarcként éltem meg a négy napot. Nem bántam meg, hogy elmentem, mert legalább találkoztam az edzőmmel, illetve rájöttem, hogy ezek a csoportos futások nem nekem valók (eddig csak sejtettem).

Október 9-én futottam egy maratont. Én vállaltam, akartam, és nem bántam meg, viszont továbbra sem rajongok a rakpartos futásokért ilyen hosszú távon. Nem ígérem, hogy soha többet, de ki kell hevernem.

Ma a telex.hu megjelentetett egy videót, aminek a címe pontosan leírja, milyen is volt 2022: “Behugyozott, beszart, és végül össze is fosta magát 2022″

Ezen nincs mit szépíteni. Ha a saját életemen kívüli világot tekintem, ami természetesen hat az én kis burkomra is, akkor ez éven minden megtörtént, amiről év elején senki sem gondolta, hogy bekövetkezhet, bizonyos embereken kívül. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Ha hányni akarsz, vagy el akarod veszíteni a józan eszedet, csak merülj el az év összes szarságában, ami az orszában megtörtént, és különösen a szomszédban. 2020 és 2021 év után 2022 vitte a pálmát.

Nem szoktam borúsan és reménytelenül nézni a jövőt, de egyelőre nem merek az orromnál messzebbre látni. Fel sem merem tenni azt a kérdést magamnak, mit várok 2023-tól.

Tudom anyagilag nem lesz könnyű, de valahogyan megleszek. Ez nem aggaszt. Inkább az országunk jövője. Már így is Abszurdisztán lett belőle. Mondhatnám, hogy kizárom a külvilágot, de nem tehetem. Mert ott élek, a külvilágban. Ebben a morbid országban. Hogy könnyebbek legyenek a mindennapok, keresek magamnak célokat, amikre fókuszálhatok, programokat, amivel kikapcsolódhatok, és talán új embereket is megismerek majd.

Hát, még bő egy nap ebből az évből, aztán meglátjuk….