Ahogy az utóbbi években szokott nálam a legtöbb felsőlégúti betegség lezajlani, ez most is úgy lett. Szerencsére. Mintha mindenből kapnék egy kis csipetet, vagy úgy is jellemezhetném, csak súrolom a felszínt. Kicsi torokkaparás, kissé nyomott állapot, pici orrdugulás, alig folyó orr, majd a lezárásként néha feltörő köhögés. És egy hét alatt le is megy.

Nem, nem reklamálok. Pont elég ez nekem.

Az edzőmnek jeleztem múlt vasárnap, hogy mi újság, meg látta is, hogy az aznapi futásom elég gyatra lett, így könnyített a hetemen, ami egyébként sem lett volna túl nehéz, gyanítom. Egyedül a csütörtök hajnali futás esett rosszul, mert már mínuszban játszott a hőmérséklet, és a még érzékeny orrjárataim az első 10-20 percben még égő érzéssel jelezték, nem túl kellemes a fagyos lég belégzése. Mivel igyekszem minden évszakban orrlégzéssel futni, és pont most a fagyos levegővel nem szívesen torpedóztam volna a torkomat, így maradt a mazochizmus. Aztán már el is feledkeztem róla.

Szóval, e héten eljött az a pillanat is, mikor megvettem az első budapesti bérletemet a tömegközlekedéshez. Még csütörtökön autóval mentem munkába, de pénteken busszal mentem és jöttem. Rájöttem, hogy nem is olyan vészes. Két busszal jutok el a melóhelyre, és jutok vissza haza. Nem is bonyolult, mert egymás szájába érkeznek, és indulnak ezek a buszok. (Persze, van az a változat is, mikor át kell menni a tér másik végébe egy alternatív járathoz, de szerintem az majd hazaútra lesz egy lehetséges változata az utazásnak.

Az eddigi munkaköreimben ritkán kaptam repi ajándékot. Most, alig 8 hónap itt dolgozás után az egyik cégtől én is kaptam egy határidő naplót (pont jól jött, ezt szerettem volna), illetve egy másik cégtől egy hátizsákot, ami laptop szállításra alkalmas. Ennek a táskának csak egy pár napig nem “örültem”, amíg ki nem derült, hogy eljött a tömegközlekedés ideje. Onnantól kezdve már igen hasznos lett. Bár pár hete kaptam a téligumikhoz egy laptop-hátizsákok, aminek nagyon örültem, viszont ennek a legújabbnak több rekesze van, ahová bepakolhatom a válltáskámban hordozott összes személyes (női) holmimat. Sőt még vizes palackot is vihetek magammal az oldalt levő hálóban.

A saját cég is elhalmoz minden földi jóval. Már november végén járt nálunk a Mikulás a krampuszával és saját angyalkájával (beöltözött pár raktásros). Kaptunk egy zacskó szaloncukor válogatást (hol van az már!), egy dobozban két szál mangalica kolbászt, szelelt sonkát (isteni finomak voltak!), kézműves szörpöt, baracklekvárt és teakeveréket (ajándékok lesznek), majd a cég külföldi részéről érkezett egy kerámia termoszbögre, mellé sok féle kis édesség, mindez egy vászonborítású termotasakba téve, amit ételhordozáshoz használhatunk.

És még mondjam azt, nekem nem hozott semmit a Télapó!

Szabadidőmben igyekszem az olvasást előtérbe helyezni, de hétközben ez nehezebb, mivel korán sötétedik, így könnyű rábeszélni magamat a sorozat-, illetve filmnézésre.

De hétvégén igyekszem behozni a lemaradást. Kitartóan olvasom A majom szeme c. könyvet. Maga a szöveg könnyen olvasható, és még sem felszínes. Olyan gördülékeny, kifejező. Viszont a történet kibontása nem a hétköznapi módon történik, így türelmesnek kell lenni. De talán pont ez a jó, hogy kihúz a megszokott sémából. (Nem mellesleg rájöttem, hogy az írónőnek egy másik, korábbi könyvét már évek óta őrzöm a könyvespolcon, elolvasatlanul. Hm. Egy könyvvel bővült az Elolvasandó könyvek kupaca az íróasztalomon. Jelenleg 6 darab van feltornyozva, ebből pénteken kaptam kölcsön hármat az egyik kolléganőmtől. Szóval, olvasásra fel!)

Nem mellesleg kreatívkodni is szeretnék, de eddig csak a tervezésig jutottam. S mikor odajutok, hogy na, most itt a lehetőség a festésre, könnyebb a könyvet elővenni.