Vagy megszoksz, vagy megszöksz – szól a mondás. Úgy módosítom: vagy változtatok a hozzáállásomon, az érzelmi reakciómon, vagy tölthetem a napjaimat félelemben, haragban és gyűlöletben.

A múlt hét közepén (hello, részleges napfogyatkozás!) történtek rávilágítottak, hogy ezt magam nem tudom megoldani, kell a segítség. Ez nem baj, sőt … hasznos. Remélem, sikerül a végére járni a dolognak, mert jobban szeretem a békességet, a lelki békémet (világ béka!), mint a zűrzavart, a gyötrődést.

Fura. Sokan arra esküsznek, hogy a sport számukra stresszoldó. Lehet, nálam is működik ez az elgondolás, de tudatalatt. Ha valami érzelmileg felkavar, nyűglődöm valami miatt, inkább hajlok arra, hogy ne csináljak semmit. Mintha lebénulnék.

A düh, a harag érzéseit inkább ki tudom magamból futni, biciklizni, mint egyéb érzelmeket.

Egyébként ami a sportolást illeti, eldöntöttem, hogy legközelebb, ha megkérdezik, hogy mit sportolok, akkor azt mondom, hogy erősítek, funkcionális edzéseket csinálok (csak azért használom majd ezt a szót, hogy professzionálisnak tűnjek), táncolok és néha futok. Már unom, hogy el nem tudják képzelni az emberek, hogy a futás mellett mást is lehet sportolni. Az erősítés, az izmok karbantartása, funkcionalitásának és méretének megőrzése, fejlesztése kimondottan hasznos. Minden korban, minden embernél. Bizonyos életkortól kezdve pedig kötelező. A futás csak egy másik oszlopa a mozgásnak mint az élet lényegének. Állóképesség megőrzése, növelése, a szív- és érrendszer karbantartása a cél e téren.

Nincs kizárólagosság. Aki fut, annak szüksége van ugyanúgy az izmainak erősítésére testszerte. S mellette némi nyújtásra is, ami tartalmaz statikus és dinamikus gyakorlatokat. Aki szereti a súlyokat emelgetni, az izmait feszíteni, dolgoztatni, annak pedig szüksége van a gyaloglásra, a futásra, arra, hogy megdolgoztassa a tüdejét. Ja, és persze a nyújtógyakorlatokat se felejtse.

Vannak edzők, akik szerint a hosszútáv futásnak, a maraton vagy az ultratávok futásának semmi értelme. Tény, hogy nem az egészséget támogatja például egy 50 km lefutása, de ha ésszel teszi az ember, és szépen készül a kihívást jelentő távjaira, és nem halmozza őket, akkor jól ki lehet belőle jönni.

A sprint fontos, és legtöbben esküsznek rá. Egy edzés kiegészítő gyakorlat. Ha van rá módod, lehetőséged, kedved, csináld. Nekem bőven elég az a két gyorsító szakaszokat tartalmazó edzés, amit kapok hetente. Én dombozós alkat vagyok. Előbb mászok fel egy hegyre, minthogy lenyomjak 10-szer 100 méter sprintet. Vagy inkább futok egy félmaratont egyenletes tempóban.

Visszatérve arra, miért nem fogom magamat “futónak” nevezni (eddig sem tettem). Azt vettem észre, hogy az emberek jó része, akik megtudták a beszélgetéseink során, hogy futok, szinte kényszeresen kezdtek el védekezni, hogy ők miért nem. Nem győztem olyankor kihangsúlyozni, hogy ez nem egy kötelező sport. Annyi másféle sportág van. Ha mozogni akar rendszeresen az ember, akkor csak a neki megfelelőt kell kiválasztania. Az egyik legolcsóbb formája pedig a gyaloglás. Csak menjél, csak csináld, csak mozogj!