Mivel múlt szombaton nem utaztunk a szüleimhez, a gyermekeimet magamhoz invitáltam ebédre.

Készültem három féle húsétellel, ebből kétféle elvitelre, egy pedig maga az ebéd volt körettel. Nem vagyok nagy szakács, és különösebben a főzés nem lelkesít, így inkább tehernek éreztem, de persze a gyerekeimet örömmel fogadtam. Az lenne ilyenkor az igazi, ha más főzne…

Péntek este még Aranyosi-estre mentem. A bemelegítő standup műsor nem igazán tetszett, alig nevettem, viszont Aranyosi előadását végig kacagtam. Sajnáltam is, mikor befejezte pontban 9 órakor (magyar meccs volt a tv-ben).

Szombaton a gyerekeim jöttek, ettek, aztán mentek is a dolgukra. Beszélgettünk, és örülök, hogy sikerül megtalálnom velük a hangot. Valóban az a fontos, hogy elfogadjam őket olyannak, amilyenek. Hiszen én is ezt várom el mástól.

Persze, könnyen írom ezt, hiszen a gyerekeim. De vannak emberek, akivel szemben ez kihívás számomra. Addig nincs is gond velük, amíg nem triggerelnek érzékeny pontokat nálam, ahol erősödnöm, változnom kell. Hát, megint van munka..