Nos, nézzük, mik is határozzák meg, jellemzik a napjaimat mostanság!

Hm, sorrend nincsen, csak felsorolás.

Legyen első az éjszakai alacsony átlag pulzusom! Amivel alapvetően nem lenne gondom, sőt tulajdonképpen ezt szerettem volna, mivel valahol valamikor azt vettem a fejembe, hogy az jó, mert azt jelzi, az edzettségem remek. Nos, azzal nem számoltam, hogy az alacsony pulzushoz nálam az jár (legalábbis én ezt tapasztaltam), hogy a lábaim térdtől lefelé zsibbadnak, zsibognak. Nem válnak érzéketlenné, viszont egy fajta idegesség, fura érzés lesz bennük, és ez felébreszt, nyugtalan alvást eredményez. Így már három hete alig van egy normális éjszakám (amihez alapból legalább két wc látogatás jár). Holnap beszélek az edzőmmel úgy is, megkérdem, hátha van valami ötlete a pulzus emelő alkoholfogyasztás helyett, ami eddig nekem jutott eszembe.

Folytatva a felsorolást, jön a maratonra való készülés. Ezzel van eddig a legkevesebb gondom, hiszen az edző adja az edzéstervet, én meg futok úgy, ahogy elő van írva. Az etapjaimba leginkább aszfaltos sík kerül, de azért nem hagyom ki a lájtos emelkedőket sem, hiszen a maratoni útvonalban is lesz. Nagy terveim nincsenek a versenyt illetően. Tudom, meg tudom csinálni, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy verseny alatt bármi történehet. Bár “titokban” vágyok egy négy órás vagy azon belüli maratoni teljesítésre, de azért őszinte is vagyok magamhoz. Ahhoz alapból gyorsabbnak kellene lennem az edzéseken, illetve az időjárásnak kegyesnek kellene hozzám lennie egy 10-15 C fokos, borús idővel. Esős is eshet, hiszen már futottam ezt a távot ilyen időben. We will see, ahogy az angol mondja.

Halogatás. Rá kellett jönnöm, hogy halogató vagyok, bármennyire nem akartam eleinte elismerni. Aztán, mikor hetekbe telik egy egyszerű telefonhívást elintéznem, mert mindig akkor van bennem a lelkesedés, hogy megtegyem, amikor este 9 óra van, vagy egyéb lehetetlen időpont… Szóval, halogatok.

Home office. Ja, az van. És szeretem, viszont a betanulásomat nem igazán támogatja. Az sem, hogy végig helyettesítettem a nyarat, majd szabadságon voltam. És azóta is hol helyettesítek,… hol helyettesítek. És még mindig nem tudom, mi is teljességében a munkám a helyettesítésen kívül… (Egyébként úgy helyettesíteni, hogy fogalmam alig van a piacról, a folyamtokról, eléggé érdekes. Mintha olykor lekapcsolnák a szobában a villanyt, én meg tök sötétben tapogatózva intézném a dolgaimat. VAgy egy másik hasonlat: az autóban ülve becsukva a szemeimet nyomnám a gázt, majd csak lesz valahogy alapon.)

Olvasok. És sorozatot, filmet nézek. Felváltva. Egy könyv, egy sorozat. És élvezem. Be kellene iratkozni a könyvtárba, és így nem kerülnének pénzbe a könyvek, amelyeknek az ára, ahogy hallottam, igen csak fel fog menni.

Biztos van még a felsorolnivalóm, de perpillanat kipukkant az ihletlufim.