Jó lenne rendszeresebben is blogot írni. Megörökíteni sok apró gondolatot, kiírni magamból ezt-azt. Vicces, most érkezett el az a helyzet, amikor a munkahelyi gépen nem tudok a blog belépő oldalára lépni. Le van tiltva.

Viszont mikor hazaérek, annyira elegem van az ülésből, hogy csak feküdni tudok vagy állni. Meg akkor már eszembe sem jut semmi.

A munka a héten elég hektikus volt. Amikor azt gondoltam, hogy egy csendes nap elé nézek, kettőt pillantottam, s már sorra érkeztek a feladatok. Aztán volt a fordítotja is. De ez jó. Ez visszaidézi a régi munkahelyemet.

Két dolgot szeretnék mostanában: először is azt, hogy meg tudjam őrizni abban a hitemet és meggyőződésemet, hogy bőségben élek, másodszor pedig azt, hogy a hőség, a meleg jó, és én jól érzem magam benne.

Egyetlen alkalommal bírom elviselni, ha izzadok: sportolás közben. Na, jó. Talán szaunázás közben is. Egyébként nem. … Hm… talán azt kellene képzelnem, hogy szaunában vagyok…

Egyébként panaszra nincs okom: a munkahelyen van klíma, és az irodaépülete régi, vastag falú. Talán téglaépület, így az éjszaka hűvösét elég jól tudja tartani. A mi irodánk pedig nyugatra néz. És itthon is van a szombámban egy klímaberendezés. Ez utóbbi sem megy állandóan, bár nagy a kísértés, de este már muszáj bekapcsolnom, és hagyom az éj közepéig dolgozni. Éjfél környékén már van annyira hűvös odakinn, hogy a szobában is elviselhető hőmérsékelet hoz be a légáram.

Emellett lehúzott redőnyök sötétjében nézem a sorozatokat, a filmeket, vagy a Tour de France utolsó szakaszait.

A klímának köszönhetően tudok normálisan aludni. Már hétközben csak az járt a fejemben reggelenként, hogy hétvégén addig alszok, ameddig tudok. Így összejött egy bő és egy közel 10 órás alvás.

Még egy hét van a próbaidőmből. Utána – ha véglegesítenek – jár egy héten két home office-os munkanap. Várom. És a két hét szabadságomat is, amiből egy hetet egy hotelban fogok tölteni egy erdő közepén. Futok, kerékpározok, túrázok, ha úgy tetszik, és jól agyon unatkozom magamat. Bár ez utóbbi ritkán van. Olyan jól elszórakoztatom magamat a saját gondolataimmal. Ha-ha-ha!

Tudok semmit tenni. Ez megy. Igaz, olyankor pedig az a bajom, hogy elfecsérelt időnek érzem. Azzal némileg meg tudom magam nyugtatni, ha előtte egy kiadósat sportolok, végzek a háztartási munkával, a főzéssel. Dolgom végeztével, elfáradva már van mentségem a fekvésre, a láb feltételre. Hát így.