A hetet úgy jellemezném, hogy amikor azt hittem, belerázódtam, akkor pénteken képletesen kaptam egy tockost, ha-ha, félévszázados, ne bízd el magad!

Nyár van, és én kezdőként felválva helyettesítem a két kolléganőmet. Ezen a héten lettem igazán beledobva a mély vízbe, maradjak fenn, ha tudok. El nem süllyedtem, de tegnap tele lett a cipellőm: még a saját, mindennapos munkámat is alig tudom, és csináljam azt, ami, bár szintén a munkám lesz, csak helyettesítések alkalmával. Ezen el is gondolkoztam: ennyi erővel a fizetésemhez járhatna némi bónusz, hiszen olyan melót csinálok, amiért más több pénzt kap. És ezt én évi 60 munkanap csinálom majd.

Augusztus közepéig megy a kiképzés a helyettesítésekkel. Ha addig nem tanulok be, akkor soha máskor.

Az augusztus elejét pedig nem csak azért várom, mert akkor letelik a próbaidő (két év alatt a harmadik), és véglegesítenek, hanem azért is, mert egy héten kétszer itthon maradhatok majd dolgozni.

Mivel a hétvégék egy napjára igyekszek valami programot (pl. Suhanj találkozó, terepfutó versenyen segédkezem frissítőként vagy ellenőrként) beiktatni magamnak, ahol ismeretlen emberekkel találkozhatok, hétközben azzal igyekszem megspórolni a hétvége autóútjára a benzint azzal, hogy biciklivel megyek melóba. E héten háromszor voltam. Hát, ez a plusz, energiát kívánó fizikai tevékenység miatt ma reggel (szombat) már nehezen indultam futni. Mégis rá sikerült vennem magamat erre az egy órára, ahol magasabb pulzusos részek is voltak (jó fele), így tepernem is kellett. Nem azt mondom, hogy útközben megjött a lelkesedés, de ha nem vagyok ténylegesen paffon, akkor elvisznek az edzés intervalljai, és bár olykor fog összeszorítva, de futok, és elfeledkezek arról, hogy bármi nyűgöm is lenne, lett volna az elinduláskor.

Hazafelé futva pedig már csak az érdekelt, hogy az edzést úgy fejezzem be, hogy a vége közel essen a virágoshoz, ahol veszek majd egy muskátlit. Állót, nem futót. (értsd jól!)

Ugyan mindig elégedetten fejezek be egy-egy edzést, most büszkén, boldogan vigyorogva ballagtam haza a muskátlival. Piros és álló, és most kinn van az erkélyem asztálán. Télen pedig beköltözik a konyhám ablakába.

Nem tudom, hogyan lesz a holnapi nap. Korán kelek, mert megyek egy, Pilisben rendezett terepfutóversenyre ellenőrnek. Lenne egy szűk két órás futásom még, amit jó lenne a pilisi dombokon megfutni, de reggeli futóként nem tudom, mekkora lelkesedéssel indulok el dél táján futni. Majd meglátom, ahogy a vak is megmondta.