Tegnap este vagy ma reggel, már pontosan nem emlékszem, eszembe jutott egy pasi. Bennlakásokon talákoztam annak idején vele. Semmi beszélgetés, semmi kapcsolat nem volt soha közöttünk. Csak mindig vonzó pasasnak találtam. És persze beindította a fantáziámat 😉 

Hát,  valahogy most megint előkerültek a vele kapcsolatos az emlékek. Leginkább a szemére emlékszem. Ah, tiszta, mégis kicsit huncut. Az a belső nyugodtság, jókedv látszott rajta. Úgy külsőre nem egy Adonisz, de olyan kisugárzása van, hogy a csajok egy része szívesen az ágyába pattant volna egyetlen szavára. Köztük én is. De én amolyan leplezős típus vagyok. A világ minden kincséért sem mutatattam volna ki, hogy tetszik nekem. Csak úgy félszemmel gyönyörködtem benne. 🙂

Talán, egyszer…. 

Más: L. újra írt. Hát nem sokat. Neki is van két gyerkőce. A nagyobbik fiú és annyi idős, mint az én nagyobbikom. A kisebbik lány és most féléves. Kértem, hogy ha teheti küldjön fényképeket, amit már én megtettem. Igaz, csak a gyerekekről csatoltam egyet-egyet. Magamról még nem, bár szándékomban áll. El is hintettem (lehet, hogy reagál rá), hogy bizony nem úgy nézek ki, mint anno. Hanem jobban. 

Írt vlmi olyasmit, hogy szegényes a magyar nyelvtudása. Hát ezt nem értettem. Most csak viccelt, vagy tényleg tud vlmennyit magyarul? Majd kiderül. 

Most, hogy vele is sikerült felvennem a kapcsolatot (még mindig nem hiszem el, olyan, mintha álmodnék), lenyugodtam. Segítettek a Ji-kingben olvasott sorok is. Bár még mélyen van egy kis idegesség, ha eszembe jut az elmúlt két hét zaklatottsága, de igyekszem lenyugodni és csak a jelenre koncentrálni és arra gondolni, hogy lesz, ami lesz. Csinálom a dolgom mind a munkámban, mind a magánéletemben, és igyekszem a belsőbékémet megőrizni. Egy dolgot már tudok, és ez egy félig főcél. De ez még meglehetősen távoli (jövő tavasz), addig még történhetnek váratlan események, de legalább van egy célom, tervem a magánéletemmel kapcsolatban. 

L-lel szeretném tovább fenntartani a kapcsolatot, addig mindenképpen, míg nem tisztázom és le nem zárom a múltunkat. Ha ez meg lesz, akkorra már valszeg az érzéseim is letisztulnak vele kapcs-ban. T-vel pedig majd lesz vlmi. A múlt tisztázva, csak a jelennel nem bírunk megbirkózni. Legalábbis én nem. Vegyesek az érzéseim. Ha találkoznánk, akkor tutti elkapna bennünket a gépszíj, és házastársi hűség ide vagy oda, de nem érdekelne bennünket.( Bár már én lassan arra a pontra jutok, hogy ez egyébként sem köt meg.) De ez csak hipotézis. A dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy álmodozunk róla.:-) 

Igaz, mostanában azt tapasztalom, hogy egyre több vágyam beteljesül. Megtörtént a munkámmal kapcsolatban és a magánéletemmel is. Ezek olyan vágyak voltak, amit már több éve szeretnék, de nem azzal az égő vággyal. Bennem voltak az érzések és életben is tartottam őket, de hagytam is beteljesülni őket. Persze tett is szükséges volt hozzájuk. De a sors is segített. Most itt vannak a lehetőségek és élnem kell velük. Annyira, amennyire sorsszerűek. Nem szabad átlendülnöm a ló másik oldalára, mert akkor mindent elvesztek. Ha a Ji-king tanácsát követem, akkor nem hallgatok az én-re. Hát igen, ez nem könnyű. Bár megadja a figyelmeztető jeleket is: betegség, nyugtalanság, zavartság, stb. De akkor sem egyszerű.