Hát az úgy volt, hogy múlt csütörtökön felhívott az szerdai állásinterjú nyomán az egyik lehetséges kolléganő, hogy szeretnének visszahívni második körre, mert ők is, leendő kolléganők, akiknek a keze alá kellene dolgoznom, ha felvesznek, szeretnének megismerni.

Szóval, hétfő délelőtt újra megjelentem a cégnél, és egy kicsit formális, egy kicsit informális keretek között elbeszélgettem a két hölggyel. Pozitív benyomásom volt, és mosolyogva köszöntünk el egymástól.

Kedden reggel már újra itt, a hivatalban üldögéltem, mikor kaptam a hívást, hogy ha én is úgy gondolom, akkor alkalmaznának májustól.

Tudtam, elengednek innen szó nélkül (mi mást is tehetnének?!), de kérdés volt, hogy megadják-e nekem a 30 nap felmondási időt közös megegyezéssel.

Tegnap este még stresszoldáson is voltam (már három hete lebeszéltem, hogy megyek), szóval, megtámogattuk ezzel is az ügyemet, azaz, hogy elengedjenek, ahogy én szeretném.

A ma délután fél háromig izgulhattam, mi lesz a verdikt a jelenlegi főnökeim részéről. Agyon fogalmaztam a mondanivalómat, és mikor ott ültem velük szemben, nagyjából a felét volt szükséges elmondanom. Nagy megkönnyebbülésemre, beleegyeztek a közös megegyezésbe és a 30 napba.

Úgyhogy, ha a Jóisten is úgy akarja, május elsejétől (vasárnap lévén csak május másodikától) új munkahelyen kezdek újra beszerzőként.