Ugye a tegnapi bejegyzésemben az elengedés témáját hoztam fel (újra)?

Még aznap este megtartottam az első kinez stresszoldását az új lakásomban. Tudom, sok ember szemében nem ideális egy olyan helyen segítő tevékenységet csinálni, ami jó sok lépcső megmászását igényli először. De hát ez van.

Szóval, jött a hölgy, elmondta a problémáját, és elkezdtük az oldást. Majd az oldás során feljött az elengedés kérdése. Itt egy kicsit megakadt, mert nehéz volt elképzelnie azt, hogy úgy érje el a célját, hogy közben el is engedje.

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy amit oly nagyon szeretnél évek óta, elenged annak az akarását. Szerintem kevés olyan ember van a Földön, aki ezt egyszer nem tapasztalta meg valamilyen témában.

A hölggyel felelevenítettem az általa mesélt egyik történetét, amiben hasonló sürgető akarást élt meg, és azt is, hogy végül meg is valósult az, amit oly nagyon szeretett volna. Akkor, amikor már tulajdonképpen a nagy akarás lekerült benne az adott témáról.

Az már tényleg rajta múlik, hogyan halad tovább az életében, a megértett dolgokból mit tanult és mit valósít meg. Mindenesetre kíváncsi vagyok, eléri-e, amit szeretne. Ha meg kell tudnom, majd értesülni fogok róla. Ha pedig nem, akkor nem. Elengedem.