Már tavaly nézegettem álláshirdetéseket az egyik, ezzel foglalkozó oldalon. Kicsit gondban voltam, mikor meg kellett határoznom, milyen területen, milyen kategóriában szeretnék állást találni.

Mivel alapvetően gyakorlati ember vagyok – szerintem -, és nem elméleti, és tulajdonképpen azt a munkát szerettem, amit az előző munkahelyemen végeztem (csak a napi 8 órás ülés volt fárasztó), nagyon nem rugaszkodtam el ettől a területtől és beosztástól.

Meg is elégednék egy ilyen irodai munkával, ha a fizetésem se lenne sokkal alacsonyabb, mint most (az infláció miatt már lassan ott tartok, hogy amilyen szépen hangzott ez az összeg másfél éve, már ettől a nettótól nagyon nem esnék hasra, ha ma ajánlanák nekem, de egyelőre még jelent annyit, hogy itt tart).

Ha valaki megkérdezné, mit szeretnék csinálni, ha a pénz nem számítana, akkor az a kineziológia lenne, illetve a mozgásterápia, bár ez utóbbi terén még nincs sok gyakorlati tapasztalatom, csak az edzések tartása.

Ez a kettő lefedi az összes érdeklődésemet a világot illetően: a lélek és a mozgás, azaz a lélek és a test egészséges működése. És tulajdonképpen össze is függ a kettő, hiszen ép testben ép lélek, avagy ép lélekkel az ép testért.

Nem érdekel a karrierépítés, a vezetőbeosztásba kerülés (bár szerintem tudnék irányítani). Csak az érdekel, hogy szeressem azt, amit csinálok, tevékeny tudjak lenni az adottságaim szerint, jól tudjam csinálni, és ezért egy számomra elfogadható pénzt kapjak, amiből kényelmesen megélek a magam mértéke szerint.

S egy szót az elmúlt másfél évben megutáltam: proaktivitás. Ha volt is bennem valaha erre való készség, hajlam, késztetés, azt most messzire kerülöm, letagadom, elfojtom. Azon álláshirdetések sem érdekelnek, amiben ez a szó szerepel. Jó kezdet.