Tegnap fura nap volt.

Kezdődött azzal, hogy úgy ébredtem fel, már biztosan lassan kell kelnem, mindjárt zenél a mobilom. Feküdtem, vártam. Aztán semmi. Felültem, megnéztem mennyi az idő, és döbbentem, hogy még csak negyed három.

Jó, akkor meditálok, hátha utána visszaalszok. Ha egy óra erejéig, akkor annyira. A transzcendálás nem altatott el, így már fél négykor ültem az ágyamban, kávéztam és olvastam.

A reggeli edzésem után mentem zuhanyozni. Állok a kádban, folyatom magamra a langyos vizet, már a tusfürdőt mosom le magamról, mikor villan egyet a lámpa. Bennem elindult a gondolat: ha most elmenne az áram, a fürdőszoba teljes sötétjében könnyedén meg tudnék törölközni, kilépni a kádból, azaz nem esnék kétségbe, mert ismerős helyen tudok tájékozódni a nagyon sötétben is.

Ez a gondolatsor lepergett bennem, majd teljes sötétben találtam magamat a kádban állva. És mindent úgy csináltam, ahogy előtte végiggondoltam.

Na, kiégett az izzó, mondtam magamnak, mikor láttam, hogy a lakás többi helyén égnek a lámpák. Lekapcsoltam a fürdőszoba lámpájának a kapcsolóját, nem is próbálgattam, hogy valóban az izzóval van-e a gond. Azzal lehetett, hiszen nem működött.

Írtam az otthon betegeskedő kisebbik gyermekemnek, hogy kiégett az izzó a fürdőszobában, majd veszek, és este kicserélem.

Vettem, és este úgy toppantam a lakásba, hogy az egyik első feladatom az izzócsere.

Már a létra a fürdőben volt, a kezemben a csavarhúzó, mikor jön a gyermekem, és azt mondja, nem tudja, mi a bajom a lámpával, mert egyébként világít, majd felkapcsolta. És tényleg világított. Ma reggel is.

Én csak örültem, hogy nem kell lámpát szerelnem, így elpakoltam a létrát, csavarhúzót, izzót, és mentem a konyhába főzni. És az járt a fejemben, hogy a nap hátralevő részében csak pozitív gondolataim és kívánságaim lesznek, mert a reggeli eset nyomán valószínűleg a csillagok úgy állnak, hogy azonnal teljesül, bármire gondolok.