Hogy milyen hibákat csináltam magamnak?!

Hát, nagy elánnal függönyöket rendeltem. A sötétítőt két körben, mert nekem a 260 cm belmagassághoz a 170 cm az földig érő méret. Ja, nem! Így még meg sem érkezett, de már tudtam, hogy vissza fogom küldeni (nem kevés pénzért), és persze, gyorsan megrendeltem a hosszabb méretet, ami, amint később kiderült, szintén nem elég hosszú a plafonra rögzített karnishoz. Azaz még kellene 15-20 cm a függöny hosszához, hogy jó legyen. Amúgy maga a sötétítő tetszik.

Így most a szobámban van egy földet nagggyon súroló átlátszó ablaktakaró, és van egy bokalengető méretű, pöttyös textília. Az előbbiből még lesz rövidebb, ha lelkierőt gyűjtök ahhoz, hogy kézzel felvarrjam.

Vettem egy vitrázsfüggönyt a konyhaablakra. Nagyon tetszik. Szép, levendulás, lilás. De lehetne egy kicsit hosszabb… Nézegetem a fotókat, vajon mi az ideális hossz egy konyhaablakra, és jól megbeszéltem magammal, hogy így megfelelő lesz nekem. A negyedik emeletre végképp.

Úgyhogy ezért is érdemes leállnom újabb vásárlásokkal, beleugrásokkal bármibe, mint klassz megoldás, mert már belefáradtam a csalódásokba, a kerülőkbe, a megakadásokba, az újratervezésbe, a csavarokba.

Néha amúgy is jó lenne, ha más intézné helyettem a dolgokat (pl. szerelne meg ezt-azt, oldaná meg a megoldandót), mert egy idő után fárasztó, hogy mindent nekem kell. Ezt éreztem tegnap délután, és ezért döntöttem a pár nap pihenő mellett, hogy legalább munka után ne a lakással foglalkozzak.