Elérkezett az a pillanat, amikor megálljt parancsolok magamnak.

Több hete úgy telnek a napjaim, hogy az éppen aktuális listámról pipálom ki a magamnak szabta feladatokat a lakással kapcsolatosan. Az elmúlt másfél-két hónapban csak 3 nap pihenőt engedélyeztem magamnak, és ebben benne volt a karácsonyi családlátogatás a szüleimnél, ahol esélyem sem volt a lakással kapcsolatos teendők intézésével.

Muszáj egy hosszabb pihenőt tartanom, mert már csak a hülyeségeket csinálom.

De legalább pozitív dolog is történt pénteken: sikerült a két falilámpát visszavinnem az obiba. Az eredeti boltba, ahol vettem. Mondták, hogy valóban nem kaptam blokkot, de anélkül csak abban a boltjukban lehet visszavételeztetni bármilyen árut, ahol vásároltuk.

Ennek örömére sikerült egy ruhafogast is vennem ott, amit fel is szereltem a fürdőszobaajtóra, hogy oda akasszuk a törölközőinket.

Szóval, pihenőt tartok. Jövő hétvégéig mindenképpen.

Addig lesz időm a lakásomat otthonnak érezni, nem egy olyan helynek, amiben még vannak tennivalóim. Mert jelenleg főleg ezt látom. De az már jó jel, hogy rajtakapom magamat azon, hogy szívesen vagyok a szobámban, és vágyok is oda. Szóval, alakul az “otthon-érzés”.

A környéket meg leginkább a futásaim alkalmával fogom megismerni, úgy sejtem. De annyi baj legyen! Egyelőre jó ez így.