Kitalálni könnyű, hogy szilveszter éjjel még éjfél előtt elindulok futni, hogy aztán a következő év első perceiben a ház elé érjek vissza.

Már többször megtettem, hogy átfutottam az óévből az újévbe. Eddig ez volt az ötödik ilyen szilveszterem. Egyszer két futótárssal a városon kívül egy tópartján teljes sötétségben, fejlámpákkal utat törve a hol sűrűbb, hol enyhébb ködben. Kétszer volt olyan alkalom, hogy nem egyedül töltöttem az éjszakát, de feltételem volt, hogy én futok éjfélkor.

Egy évvel ezelőtt meg voltam zakkanva, hogy nem mehettem, pedig egyedül szilvesztereztem (bár a kisebbik otthon volt a szobájában).

Nem vagyok esti, és legfőképpen éjjeli futó. Nehéz kirángatnom magamat a szoba melegéből a kinti hidegbe, mert már álmos vagyok, és a megszokott életritmusom szerint olyankor már a testem rég pihen.

Tegnap este, mikor már közeledett 11 óra, tudatosan rángattam ki magamat a lecsendesülésből. Meg-megmozgattam magamat, elkezdtem hengerezni, majd lassan öltözködtem is. Egy dolog volt biztató: nem volt mínusz odakinn.

Délutántól folyamatosan durrogtattak a lakótelepen. Ez egy kicsit aggasztott. De úgy gondoltam, hogy a kertesházak környékén, ahol terveztem futni, kisebb lesz a zaj.

Az edző egy órás edzést írt szombatra, amit pár órával előrébb hoztam az éjféli futással. Kinéztem az útvonalat, hogy a track az újév évszámát mutassa majd. Egy kicsit elvétettem, de meglett a tervezett szám, és ami a lényeg, belefért az egy órába bőven. Aztán még a ház környékén futkároztam, hogy leteljen az egy óra. Közben a megszokott szilveszteri dalt hallgattam, és figyeltem, hátha tudok egy tűzijátékot fotózni.

Elégedetten és jó érzésekkel fejeztem be a futást. Otthon a zuhany mellett egy kis száraz pezsgő várt, és meglepetésemre, jobban esett és ízlett, mint ahogy korábban bármikor. El is fogyott a két deci, miközben stand up comedy-s műsort néztem a tévében.

Azt hiszem, jó ez a szilveszteri szokásom….