Ügyes a nagyobbik gyermekem. Tegnap este eljött segíteni. Vállalta, hogy felteszi a lámpákat. Végül csak az étkezőasztal feletti lett felszerelve. (A kisebbik szobájában a lámpát majd felteszem én, ha már megint üres lesz.)

Mivel a fázisceruzáját nem hozta magával, így kisakkozta a biztosítékok lekapcsolgatásával, melyik lámpa, szoba melyik körhöz tartozik. Mivel a konyha-étkező és a mellettük velő szobám fura módon lett össze és külön kötve, emiatt nem tudtuk megállapítani fázisceruza híján az adott lámpa hova tartozik, ezért a teljes lakásban kiiktattuk az áramot a biztonság kedvéért. Szeretjük a mobilok zseblámpa funkcióját….

Szóval, némi tanácstalanság után és google-használat mellett, pár perc alatt megvolt a lámpa bekötése az áram(lat)ba.

Ugyan nem sokat fogom azt a lámpát használni, meg szerintem egy kicsit erős izzót vettem bele, de legalább már az étkezőasztalnál is láthatjuk, mit eszünk. Már ha végre elnyeri ezt a funkcióját. Egyelőre még ezt-azt tartok rajta, amíg valahova el nem kerül pakolásra. Még a hozzá tartozó pad párnáinak a huzatait ki akarom mosni, így majd a pad is lassan elnyeri az ülés funkcióját, és már nem dobozraktárként fog működni.

Ami az üres és felesleges dobozok eltüntetését, megszüntetését illeti, találtam egy remek megoldást: ahelyett, hogy csak összehajtogatom őket laposra, vagy esetleg a hosszabbakat kettébe vágva, azaz keresztbe felezve szállítom egy szelektív kukához, inkább feldarabolom kisebb négyzetekre sniccerrel. Így könnyebb a szállítás és a kukába dobás. És jobban elférnek, amíg meg nem szabadulok tőlük.

Egyet megfogadok. Január 1-jén semmit nem csinálok a teljes pihenésen kívül. Esetleg elmehetek sétálni. De a lakás rendezésével nem akarok foglalkozni azon a napon.