Van az a nap, amikor egy korai ébredést meditálással kompenzálok, majd egy piti munkahelyi feladatot kicseszésként megélve a trancendálással nyert energiát első körben elvesztem, mert hisztis pics@ként viselkedek egy röpke 10 percre.

Miután rájövök, hogy nem is olyan macerás és bonyolult a kapott feladat, szégyellem össze-vissza magamat. Már majdnem elkönyvelem magamat egy lúzernak, mikor a déltájban beszerzett ráspollyal* este hazaérve kiszélesítem annyira a víz- és szennyvíz csöveket elfedő munkalapon levő majdnem négyszögű rést, hogy egy csempeajtó vagy műanyag szervízajtót be tudok helyezni. Még csavarral is rögzítem.

Szóval, hirtelen büszke vagyok magamra, és bár elismerem a gyengeségemet, és tudom, kezdenem kell ezzel a felesleges hisztivel valamit, mégis úgy gondolom, talpraesett nő vagyok.

*Ráspoly. felsőtagozat technika órájáit szerettem, mert két kezi, gyakorlati munkát csináltunk, s mi, lányok is megtanultunk a szerszámokkal bánni. … A Praktikerben élmény volt elkapni egy-két meglepődött féfi pillantást, mikor a ráspolyt nézegettem a kezemben, vagy már a pénztárban álltam vele.