Az elmúlt bő egy évre visszatekintve egyet meg tudok állapítani: kibillentem az egyensúlyomból. Már ha korábban volt is nekem olyanom. Egy biztos, az elmúlt hónapok szétziláltak belülről. Ezt leginkább onnan tudom, hogy legtöbbször nem a pozitívumokat látom meg először.

Persze a változást, a változtatást már ma elkezdem. Nem halogathatom január 1-jére, mint újévi fogadalom. Ahhoz ennek semmi köze.

Tegnap este mielőtt belefogtam volna a szekrények megtisztításához, betoppant a kisebbik gyermekem, hogy akkor most ő január első napjaikig itt lesz. Mert itt van a tévéje. Persze, a szobája még zacskó- és doboz-hegyekből állt, nem vásároltam neki semmi ennivalót, amit szokott kérni, mert valahogy félreértettem az üzenetét, hogy kedden tud csak jönni nekem segíteni. Ez utóbbit megteheti azzal, hogy a szobáját rendbe teszi (pozitívum).

A dolgaimmal haladtam. A ruhásszekrényembe már polcot telepakoltam.
(pozitívum) Újfent megállapítottam látva a még teli zacskókat, és beléjük kukkantva a tartalmukat, hogy túl sok cuccunk van, tehát ebből bizony szelektálás lesz. Emellett meg fogok tenni mindent a mai és holnap estén, hogy a helyére kerüljenek a dolgaink, és végre fel tudjak porszívózni és -mosni a Karácsony tiszteletére. És még talán a kis (mű)fenyőfánknak is megtalálom majd a helyét, és feldíszíthetem.

Tegnap sikerült az új lakcímkártyámat megcsináltatni (pozitívum). Mára kértem is időpontot a bankban, hogy náluk is meg tudjam változtatni a lakcímemet, és ne a régi lakóhelyemre küldözgessék a leveleiket.

Szóval haladok a feladataim kipipálásával. (pozitívum)